1944 őszén már elindultak a menekülők első hullámai az ország nyugati határa felé. Az
Őrségben is feltűntek a kifelé tartó teherautók, szekerek, pokrócba burkolódzó utasai be-bekopogtak
a házak ajtaján szalonnáért, tojásért, de leginkább csak egy pohár vízért. A menekülő ember mindig
szomjas.
Az egyik őrségi faluban – ne bántsunk senkit, hogy minket se bántsanak, nevezzük
Bagolyfának – élt akkoriban egy öreg bíró, Gál Ödön, aki naphosszat támasztotta a kerítését, és
azon töprengett: hogy lehetne ebből a háborús forgatagból minél több pénzt kihozni a falunak? És
mivel miniszterelnök lehet valaki véletlenül is, de a bagolyfai bíróság talentumra megy, Gál Ödön
hamarosan ki is talált valamit.
Szekérre ült, és elindult a nagy úton befelé az országba, megállt azokban a falvakban,
melyeken keresztül Bagolyfára vezetett a háborús népvándorlás, és megkereste az ottani bírókat.
– Látom, ti is úgy jártatok, mint mi – mondta nekik –, jön az a sok idegen, beleisznak a
kútjainkba, felkavarják az alját, azt a vizet még az állatok se fogadják el utánuk.
– Igazad van, Ödön – bólogattak a bírótársak –, de hogy lehetne eltiltani őket? Állítsunk
csendőrt a kút mellé?
– Nem kell csendőr, elég az, ha kiírtok egy táblát: „Vigyázat, mérgezett víz!” Ezekben
a háborús időkben mindenki elhiszi majd, ha valaki mégis rákérdezne, kenjétek az egészet a
partizánokra.
– Igazad van, Ödön, okos embernek adsz kenyeret!
Gál Ödön hat faluban is kirakatott ilyen táblát, a határ felé menekülők vagy húsz
kilométeren keresztül nem juthattak vízhez, aztán kezet rázott bírótársaival, és hazament.
Otthon Bagolyfán aztán ő is festetett egy táblát, és felakasztotta a falu kútjára:
„Egészséges ivóvíz! Egy pohár ötven fillér!” Annyi szomjas ember tolongott a kút körül, hogy a
bevételből meg lehetett építeni az új községházát.
A Váci utcában összetalálkoztam Erzsivel, munkahelyéről, az egyetem logikai tanszékéről
jött ki, épp egy tábla csokoládét evett.
– Kérsz?
– Nem.
– Jaj de jó.
Leültünk egy kávéra, megkérdeztem:
– Mi újság?
– Képzeld: elválok Feritől!
– Elváltok?! Miért?
– Szakmai ártalom, sajnos a logikát haza is viszem. Szóval már régebben is rosszul éltünk
Ferivel, tudtam, hogy van valakije, csak nem sikerült bebizonyítani.
– Miért volt olyan fontos neked?
– Mert nekem is volt valakim, és szerettem volna, ha az ő hibájából mondják ki a válást,
hogy én maradhassak a lakásban. Egyszer csak mit ad isten, az intézet kiküldte Ferit egy hónapra
Kairóba! Búcsúzás előtt érzelmesen a szemembe nézett: gondoljak rá sokat, mert mint tudjuk, a
távollét a kis tüzeket kioltja, a nagyokat lángra lobbantja, hátha a mi kapcsolatunk is újjászületik.
Meghatódtam, ha hiszed, ha nem, szűzen vártam rá, legalább öt kilót híztam, mert ahelyett is csokoládét ettem.
Ő is gondolhatott rám csakugyan, mert még ajándékot is hozott: egy ezüstbe foglalt
türkizgyűrűt, gyönyörű selyembevonatú dobozban. Épp csak átadta, lerakta a holmiját, aztán rohant
is be az intézetbe elszámolni.
Én otthon maradtam, őszintén meghatott a gyűrű, újra fel akartam próbálni, elővettem a
dobozt, és akkor a selyembevonat sarkában észrevettem egy kis E betűt. Jobban megnéztem:
golyóstollal írták oda, és nyilvánvalóan Feri kezétől származik. Törtem magamnak egy darab
csokoládét, az édesség, mint bizonyára tudod, serkenti az agysejtek működését, és leültem
gondolkozni az ágy szélére:
Miért írhatott egy „E” betűt a dobozra? Vámjelzés vagy postai kezelés nyoma aligha lehet,
nyilvánvaló, hogy az én keresztnevem kezdőbetűje. De miért kellett ráírni a nevemet? Csak azért,
hogy össze ne cserélje egy hasonló dobozzal, amire B, C vagy isten tudja milyen kezdőbetűt vésett.
Ha ez a feltételezés igaz, akkor egy vagy több ilyen doboznak kell lenni a csomagjában, még nem
volt ideje elővenni és átadni a címzettnek.
Szégyen vagy nem szégyen, átkutattam a holmiját, és találtam még két ugyanolyan
selyembevonatú dobozt, éppolyan türkizgyűrűvel, mint az enyém, az egyik dobozra K betű volt írva,
a másikra Z.
Este, mikor Feri hazajött, megmondtam neki, hogy a miénk kis tűz volt, és jó volna, ha
minél hamarább elhordaná a hamut. Meglátta a dobozokat, szótlanul csomagolni kezdett. A lakás
rám maradt, és megírtam a nagydoktori dolgozatomat is: „A logika szerepe a házastársi kapcsolatok
felbomlásában” címmel.