Dupla fals

1944 őszén már elindultak a menekülők első hullámai az ország nyugati határa felé. Az Őrségben is feltűntek a kifelé tartó teherautók, szekerek, pokrócba burkolódzó utasai be-bekopogtak a házak ajtaján szalonnáért, tojásért, de leginkább csak egy pohár vízért. A menekülő ember mindig szomjas.

Az egyik őrségi faluban – ne bántsunk senkit, hogy minket se bántsanak, nevezzük Bagolyfának – élt akkoriban egy öreg bíró, Gál Ödön, aki naphosszat támasztotta a kerítését, és azon töprengett: hogy lehetne ebből a háborús forgatagból minél több pénzt kihozni a falunak? És mivel miniszterelnök lehet valaki véletlenül is, de a bagolyfai bíróság talentumra megy, Gál Ödön hamarosan ki is talált valamit.

Szekérre ült, és elindult a nagy úton befelé az országba, megállt azokban a falvakban, melyeken keresztül Bagolyfára vezetett a háborús népvándorlás, és megkereste az ottani bírókat.

– Látom, ti is úgy jártatok, mint mi – mondta nekik –, jön az a sok idegen, beleisznak a kútjainkba, felkavarják az alját, azt a vizet még az állatok se fogadják el utánuk.

– Igazad van, Ödön – bólogattak a bírótársak –, de hogy lehetne eltiltani őket? Állítsunk csendőrt a kút mellé?

– Nem kell csendőr, elég az, ha kiírtok egy táblát: „Vigyázat, mérgezett víz!” Ezekben a háborús időkben mindenki elhiszi majd, ha valaki mégis rákérdezne, kenjétek az egészet a partizánokra.

– Igazad van, Ödön, okos embernek adsz kenyeret!

Gál Ödön hat faluban is kirakatott ilyen táblát, a határ felé menekülők vagy húsz kilométeren keresztül nem juthattak vízhez, aztán kezet rázott bírótársaival, és hazament.

Otthon Bagolyfán aztán ő is festetett egy táblát, és felakasztotta a falu kútjára: „Egészséges ivóvíz! Egy pohár ötven fillér!” Annyi szomjas ember tolongott a kút körül, hogy a bevételből meg lehetett építeni az új községházát.

A Váci utcában összetalálkoztam Erzsivel, munkahelyéről, az egyetem logikai tanszékéről jött ki, épp egy tábla csokoládét evett.

– Kérsz?

– Nem.

– Jaj de jó.

Leültünk egy kávéra, megkérdeztem:

– Mi újság?

– Képzeld: elválok Feritől!

– Elváltok?! Miért?

– Szakmai ártalom, sajnos a logikát haza is viszem. Szóval már régebben is rosszul éltünk Ferivel, tudtam, hogy van valakije, csak nem sikerült bebizonyítani.

– Miért volt olyan fontos neked?

– Mert nekem is volt valakim, és szerettem volna, ha az ő hibájából mondják ki a válást, hogy én maradhassak a lakásban. Egyszer csak mit ad isten, az intézet kiküldte Ferit egy hónapra Kairóba! Búcsúzás előtt érzelmesen a szemembe nézett: gondoljak rá sokat, mert mint tudjuk, a távollét a kis tüzeket kioltja, a nagyokat lángra lobbantja, hátha a mi kapcsolatunk is újjászületik. Meghatódtam, ha hiszed, ha nem, szűzen vártam rá, legalább öt kilót híztam, mert ahelyett is csokoládét ettem.

Ő is gondolhatott rám csakugyan, mert még ajándékot is hozott: egy ezüstbe foglalt türkizgyűrűt, gyönyörű selyembevonatú dobozban. Épp csak átadta, lerakta a holmiját, aztán rohant is be az intézetbe elszámolni.

Én otthon maradtam, őszintén meghatott a gyűrű, újra fel akartam próbálni, elővettem a dobozt, és akkor a selyembevonat sarkában észrevettem egy kis E betűt. Jobban megnéztem: golyóstollal írták oda, és nyilvánvalóan Feri kezétől származik. Törtem magamnak egy darab csokoládét, az édesség, mint bizonyára tudod, serkenti az agysejtek működését, és leültem gondolkozni az ágy szélére:

Miért írhatott egy „E” betűt a dobozra? Vámjelzés vagy postai kezelés nyoma aligha lehet, nyilvánvaló, hogy az én keresztnevem kezdőbetűje. De miért kellett ráírni a nevemet? Csak azért, hogy össze ne cserélje egy hasonló dobozzal, amire B, C vagy isten tudja milyen kezdőbetűt vésett. Ha ez a feltételezés igaz, akkor egy vagy több ilyen doboznak kell lenni a csomagjában, még nem volt ideje elővenni és átadni a címzettnek.

Szégyen vagy nem szégyen, átkutattam a holmiját, és találtam még két ugyanolyan selyembevonatú dobozt, éppolyan türkizgyűrűvel, mint az enyém, az egyik dobozra K betű volt írva, a másikra Z.

Este, mikor Feri hazajött, megmondtam neki, hogy a miénk kis tűz volt, és jó volna, ha minél hamarább elhordaná a hamut. Meglátta a dobozokat, szótlanul csomagolni kezdett. A lakás rám maradt, és megírtam a nagydoktori dolgozatomat is: „A logika szerepe a házastársi kapcsolatok felbomlásában” címmel.