A vérkakadu

A nagy Brehm és a többi állattani rendszerezés sehol sem említi a turáni vérkakadut, de kiváló magyarság kutatónk, Pfeffenbruch Ewald Kajetán kimutatta, hogy honfoglaló eleink ősi madarai közé tartozott. Ez a mokány, jellegzetesen mongol arccsontú, egyenes csőrű, közmondásosan se nem szőke, se nem barna tollú madár már a meotiszi mocsarakban is őrfeladatokat látott el, fürkésző tekintettel járkált a jurták körül és messze hangzó sivítással jelezte az ellenség közeledtét.

Később nagy királyunk, III. Bódog címerállata lett. A fennmaradt képek kakadutollas kalapban és kakaduszőrmébe burkolódzva ábrázolják az uralkodót, amint erjesztett kakadutejjel telt serleget emel koccintásra – ebből látható, hogy a turáni vérkakadu a szőrmés madáremlősök egyébként igen ritka fajtájába sorolható.

Pfeffenbruch Ewald Kajetán azt is bebizonyította, hogy annak idején ez a kakadu vitte Szilágyi Erzsébet levelét Prágába a gyermek Mátyáshoz. Arany János csak megbocsátható rímkényszerből írt hollót, bár nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a versét a Magyar Posta szponzorálta.

Sajnos ez az ősi madár a XIX. század derekán, a nagy mocsarak, ingoványok és lápok lecsapolása idején kihalásnak indult. Pfeffenbruch Ewald Kajetán feltételezései szerint a környezet kiszáradása tette lehetővé, hogy a vérkakaduk eredendő ellenségének számító termeszhangyák megközelíthessék a fészkelő- és költőhelyeket, a hangyák aztán fondorlatos módon kirágták a meszet a tojások héjából, megakadályozva így a szilárd faji gerinc kialakulását.

Később, az 1920-as évek jobboldali kurzusának idején megkísérelték a vérkakadu újraszaporítását. Biztató eredményeket értek el, de később mindezt semmivé tette a kommunista hatalomátvétel. A nemzeti és valláserkölcsi töltésű madarakkal szemben egyöntetűen a termeszeket támogatta, mindannyiunk fülében ismerősen hangzik még a korszak jelszava: termessz termeszt – jobban élsz!

Az internacionista – Hajdú Dezső gerincpárti képviselő szóalkotása – rendszer bukásával erőteljes kormánykezdeményezés indult el az ősi jelképmadár feltámasztására. A mozgalomhoz számos valóban népnemzeti alapokon álló szervezet és személy csatlakozott, Pfeffenbruch Ewald Kajetánt is sikerült rábeszélni, hogy álljon a vállalkozás élére. A neves tudós hangsúlyozta, hogy döntésében kizárólag hazafias érzelmek vezérelték, tiszteletdíjként csak egy jelképes összeget fogadott el: ezer darab ötezer forintost, melyek mindegyikén ott díszelgett a Magyar Köztársaság jelképe: a Szent Korona.

Pfeffenbruch Ewald Kajetán munkához látott, mindenekelőtt a vérkakaduk eredeti életterét kívánta visszaállítani. Nagy vihart kiváltó német nyelvű tanulmányában, a „Der Lebensraum von Blutkakadus”-ban régi madártani atlaszok adataira hivatkozva javasolta, hogy ismét árasszák el vízzel és fokozatosan alakítsák át láppá a Klauzál-teret, a Dob utcát, a Karpfeinstein utcát, valamint a Síp utcát.

A liberális önkormányzat – mint ahogy eleve várható is volt – mondvacsinált városrendészeti okokra hivatkozva, megtagadta a sűrűn lakott terek és utcák elláposítását, cserében a mozgalom rendelkezésére bocsátotta a pestszentervini elhagyott szovjet laktanyát. Ebben az épületben alakították ki a kutató központot, mely az ősi Vérkakaduháza nevet kapta.

A címermadár feltámasztása már a kezdet kezdetén jelentős nehézségekbe ütközött, kiderült ugyanis, hogy még soha senki nem látott eleven vérkakadut. A régi, III. Bódog korabeli történelmi ábrázolatok nem bizonyultak elégséges támpontnak, az 1920-as években kitenyésztett egyetlen tojásról pedig kiderült, hogy az eltelt idő alatt bezápult.

A megfelelő közös elképzelés kialakítása céljából országos konferenciát hívtak össze. A rendezvény egy megható epizóddal indult. Az egyik tiszteletbeli meghívott – a polgári életben kályhagyáros és Petőfi-kutató – egy pelyhet nyújtott át, mely bizonyíthatólag az „Anyám tyúkja” című vers modelljének tollazatából származik.

A konferencia munkája során tisztázta a követendő alapelveket. A madárnak pontosan 1100 centi magasnak kell lenni az 1100 éves magyar államiságot jelképezve. Tollazata a sajtótisztesség jegyében piros-fehér-zöld golyóstollakból állítandó össze, és ami a legfontosabb, semmiképp sem hasonlíthat a destruktív Madárpárt jelvényére.

Magát a madarat élő példányok híján keresztezés útján kell kialakítani. A kócsag kecses tartását össze kell párosítani a páva díszes tollával, de a modern piacgazdaság jegyében a tőkés réce is részesedést kell hogy kapjon – természetesen legfeljebb 49 százalék erejéig. Megfontolandó a liba bevétele a kézenfekvő ellenérzések elkerülésére, a capitoliumi ludakra hagyatkozva.

Pfeffenbruch Ewald Kajetán és tudományos csapata munkához látott. A felsorolt szempontok figyelembevételével kialakította a vérkakadu modelljét, melyet egy körmenetben tettek közszemlére. Osztatlan lelkesedés fogadta a tizenegy méter magas felfújt műanyag makettet, melyet elborítottak a vállalkozást támogató cégek reklámjai. Zengett az alkalomra írott himnusz:

 

– „Kezünkben a legfőbb adu.

A turáni vérkakadu…”

 

Csak a Rákóczi út sarkánál sírta el magát egy, a nagyapja karján ülő kisgyerek:

– De hát nincs is ilyen madár! Nem is tanultuk!

– Hallgass, kisfiam! – mondta az öregember, és óvatosan körülnézett. A körmenet pedig vonult tovább.