Rendezési elvek

A könyvkereskedések egyre gyérebb kínálata és ezzel párhuzamosan saját vásárlóerőnk megcsappanása arra vall, hogy a közeljövőben mind kevesebb új irodalmi művet szerzünk be. Úgy gondoljuk, elérkezett az összegezés ideje, vagyis nekiláthatunk, hogy rendet teremtsünk otthoni könyvtárunkban.

Feladatunkat lényegesen megkönnyíti, ha kis házi bibliotékánk egyetlen kötetből áll, ez az állomány egyszerűen katalogizálható és tárolható – akár vízszintes, akár függőleges helyzetben. Külön előnye, hogy látványos fejlődést ígér, már egyetlen további könyv beszerzése százszázalékos növekményt jelent.

Ha a tulajdonosoknak ebbe a körébe tartozunk, ne hagyjuk, hogy önbecsülésünket megingassák a fanyalgó elitisták – értve ezen azokat, akiknek két, esetleg három könyvük is van. Gondoljunk Omár kalifa mélyenszántó megjegyzésére, melyet akkor tett, mikor végignézett az alexandriai könyvtár polcait kitöltő köteteken:

– Vagy ugyanaz van bennük, mint a Koránban, akkor feleslegesek, vagy más, akkor viszont kártékonyak – mondta és az egységes elvi értelmezés elősegítésére valamennyit elégette.

Még szerencsésebb helyzetben vagyunk, ha ez az egyetlen birtokunkban levő könyv nem szépirodalmi mű, hanem párttagsági könyv, ebben az esetben csak arra kell vigyáznunk, hogy a legtöbbet ígérő színt válasszuk ki.

A tennivalók a kötetek számával arányosan szaporodnak. Senkinek sem ajánljuk, hogy felrúgja a könyvtárrendezés hagyományos elveit, melyek a valóban meghatározó ismérveket veszik figyelembe: a könyvek színét, súlyát, méreteit. Aki ezekhez tartja magát, az egyszer s mindenkorra letette gondjait, hosszú és áldásos életre számíthat.

De úgy gondoljuk, a mai nehéz gazdasági helyzetben többé nem érhetjük be a könyvek amúgy is vitatható szellemi adományaival, ennél több gyakorlati hasznot kell követelnünk tőlük. Így például könyvtárunk segítségével kivédhetjük a gyógyszerárak emelkedésének következményeit, úgy helyettesítheti az orvosságokat, hogy elkerüli azok káros mellékhatásait. Vegyünk néhány példát lehetséges alkalmazására.

Egyes könyvek altató hatása régóta közismert, de a modern tudomány már túllépett ezen a kezdeti szakaszon. Ha fontos számunkra az egészségünk, alakítsunk ki egy kis polcot, rajta vérnyomást emelő könyvekkel. Helyes kiválasztás esetén már egy-két oldal elolvasása garantáltan felgyorsítja a leglanyhább keringést is, sőt spontán módon testgyakorlásra is késztet: odavágjuk a könyvet és helybenfutást végzünk rajta.

Az emésztési zavaroknál is igényelhetjük a jól elrendezett könyvtár segítségét. Egy másik polcon elhelyezhetjük azokat a köteteket, melyek a hányásra egyébként nem hajlamos olvasókból is biztos megkönnyebbüléssel járó okádórohamot váltanak ki. Ezt a hatást fokozhatjuk, ha egy kombinált módszert alkalmazunk: egymás után fogyasztunk el néhány oldalt az illető szerző néhány évvel korábban kiadott, illetve napjainkban megjelentetett könyveiből.

Ha szervezetünkben egy idő után bizonyos könyvgyógyszer rezisztencia alakulna ki, azon könnyen segíthetünk más csomagolású, de azonos hatóanyagú szerek használatával. Például az 1944-es nyilas kiáltványokat bizalommal helyettesíthetjük napjaink néhány jobboldali röpiratával. A különbség úgyszólván észrevehetetlen, főleg ha alkalmazunk néhány azonosító kulcsszót, mint például: „talajgyökér” újabban „élettér” és így tovább.

Nem árt azonban bizonyos óvatosság, például Petőfi: „Egy gondolat…”-a nem cserélhető fel a „Néhány gondolat…”-tal, mert az „Egy gondolat…” Petőfit bántja, a „Néhány gondolat…” pedig a jó ízlést.

Végezetül polcaink rendezgetésénél ajánlatos felkészülni a jövő várható változásaira, mert nincs nagyobb méreg, mint ha arra kényszerülünk, hogy megbontsuk a nagy nehezen kialakított rendet. Így például jó előre számba kell vennünk, hogy egy esetleg bekövetkező könyvégetés milyen szerzőket érint majd. Bár a hiteles listát feltehetőleg hamarosan közli majd a „Magyar Fórum” és innen átveszi az illetékes minisztérium, addig is biztos tájékozódási pontot találhatunk, ha elővesszük a régi könyvégetések jegyzőkönyvét. A gyakorlat tanúsága szerint ugyanis minden szélsőséges változás ugyanazokat a könyveket veti máglyára. Kedves könyvtártulajdonos társaim, ha el akarjuk kerülni a kapkodást, jobb előre kikészíteni József Attilát, Thomas Mannt, Stefan Zweiget és a többi destruktív szerzőt.