Az űrhajós

Még az 1980-as évek legvégén, Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia egy közös űrhajót bocsátottak fel „MIZÉRIA-I” elnevezéssel. A vállalkozásban részt vevő országok egy-egy főt jelöltek a személyzetbe, mi Nyúl Dezső kiképzett űrhajóst küldtük, a csehszlovákok Franyó Poschpisilt, a lengyelek Leszek Mátóst.

A „MIZÉRIA-I” küldetése egyéves időtartamra szólt, fontos tudományos és gazdasági célokat szolgált. Az úttal kapcsolatos eseményeket mindmáig szigorú titoktartás övezi, nekünk azonban fáradságos utánjárás és komoly anyagi áldozatok árán sikerült megszereznünk Nyúl Dezső fedélzeti naplóját. A szöveget csak mi közöljük – kizárólagos joggal.

„X-1 nap (az űrhajós az indulást megelőző napot jelölte így): Kilátogatott hozzánk BAJKONUR II-Kelenföldre Kádár elvtárs. Mikor elbúcsúzott tőlem, meghatottan mondta: hosszú időre megy el, Nyúl elvtárs, de vigasztalja az a tudat, hogy itt lent nem áll meg az élet. Mikor visszatér, már nem azt a szocializmust találja meg, melyett itthagyott. Vajon mire gondolt?!

X nap: Végre elindultunk. A hajtómű kifogástalanul működött, igaz mindhárman derekasan tapostuk a pedált, amíg elértük a harmadik kozmikus sebességet.

X+1 nap: Rátérve a földkörüli pályára, kipakoltuk a holminkat. Kiderült, hogy mindegyikünk hozott magával olyan tárgyakat, melyek nem szerepeltek a felszerelési listán. Leszek néhány vég pamutbársonyt és „Mozset bity” nevezetű lengyel kölnit, Franyó tornacipőket és összecsukható esernyőket, én néhány rúd téliszalámit és barackpálinkát. Egymás között cserélgetünk.

X+7 nap: Beszéltem a feleségemmel az űrhajó fedélzetéről. Elég bonyolult volt létrehozni az összeköttetést; az űrből a Ferenc központig simán ment, de az otthoni számunkat nehezen tudták kapcsolni, mert a telefonikrünk Lajosmizsével társalgott és nem volt hajlandó befejezni. A feleségem lelkendezve újságolta, hogy soron kívül kaptunk egy Zsiguli-kiutalást.

X+18 nap: Az előzetes tervek szerint űrsétát hajtottunk végre, a magasba szökött árakat és béreket kellett megfognunk. A béreket sikerült.

X+19 nap: A földi központból értesítést küldtek, hogy az űrséta nyugati útnak számított, három évig nem kaphatok újabb „ablak”-ot.

X+50 nap: Itt az űrhajóban egyre gyorsabban forognak az áruk, már kétszer volt birtokomban a pamutbársony és háromszor az esernyő. A földi központ hallgatólagosan jóváhagyja ezt a tevékenységet, sőt a gazdasági felélénkülés biztató jelének tekinti.

X+61 nap: A kereskedelmi forgalom némileg csökkent, mert a barackpálinkát megittuk.

X+124 nap: A „Mozset bity” kölnit is megittuk, ennek következtében az űrhajó letért eredeti röppályájáról, de hamarosan sikerült visszaállítani.

X+132 nap: A pamutbársonyt is megittuk. Folyékony héliumban feloldva nem is olyan rossz.

X+206 nap: Megint sikerült beszélnem a feleségemmel – mivel a fedélzeti rádió elemei kimerültek, egy Sokol zsebrádión jött be a hívás. Otthon nagy a drágaság, a feleségem kért, hogy próbáljam meg eladni a Zsiguli-kiutalást. Leszek hajlandónak látszik átvenni, de nem készpénzben fizetne, hanem egy Polski Fiat kiutalást adna érte. Szavaiból úgy veszem ki, hogy nem szándékozik végleg megtartani. Tovább cseréli Franyóval egy Skodára.

X+211 nap: Megrendítő élményben volt részünk. Láttuk a szovjet „SZICSÁSZ 10001”-űrhajót – tizenöt méter hosszú őszes-vörös szakáll lebegett utána. Először azt hittük, hogy egy újfajta kormányzási rendszert vezettek be, de kiderült: az űrhajós szakálla nőtt meg annyira, hogy már nem fért el a kabinban. Beszéltünk néhány szót: eredetileg két hétre küldték fel, de egyelőre nem tudják levinni. Most valamilyen nagyméretű légycsapóval kísérleteznek. Kéri, hogy adjuk át üdvözletét útbaindítójának, Hruscsovnak, reméli jól van. Megnyugtattuk.

X+350 nap: Az előzetes tervek szerint közeleg a visszatérés időpontja. Felhívtam a Belügyminisztériumot, Horváth István belügyminisztert kerestem, egy hang jelentkezett a hívott számon, azt mondta, hogy ő is Horváth ugyan, de nem István, hanem Balázs. Szerintem csak hülyéskedik. Ugyanaz a hang.

X+400 nap: Itt fenn az űrhajóban egyre nagyobb a feszültség, gyakran veszekszünk. Franyó áttekerte a rádió keresőjét Prágáról Pozsonyra, és maga felé akarja fordítani a fedélzeti vízcsapot is „C” állásba – ami azt jelenti, hogy csak ő ihatna belőle. Egy nagy „F”-et!

X+513 nap: Értesítést kaptunk, hogy privatizáltak minket, egy fogyókúrás tablettákat árusító nemzetközi cég, az Interminusssz vette meg az űrhajót. Állítólag három színes kavicsot adtak érte, én nem hiszem; sok volna.

X+521 nap: Az Interminusssz megbízásából egy reklám bemutatót tartottunk, azt kellett bebizonyítani, hogy a tabletták a legszigorúbb étrend esetén is kifejtik a hatásukat. Fejenként négy doboz babkonzervet ettünk meg, a képződő gázoktól szorosan záródó gumi alsónadrágunk felfúvódott, és felszálltunk a kabin mennyezetére. A gázokat később hegesztéshez használtuk fel.

X+555 nap: Megszűntették a kiküldetési pótlékunkat, és a telefont is csak a saját költségünkre használhatjuk. Sztrájkba léptünk, kiraktunk egy táblát: „Kozmikus árakhoz komikus bért?!”

X+565 nap: Végre egy jó hír. A Sokol rádióban azt hallottam, hogy a Közös Piac megígérte: minket hármunkat lehoznak az űrből. Kíváncsi vagyok.

X+600 nap: Egyre több ismert magyar politikus lebeg az űrhajónk körül. Még lenn a Földön elérték a teljes súlytalanság állapotát.

X+605 nap: Elhatároztuk, hogy önkényesen visszatérünk. Szerencsére Franyó összecsukható esernyőjét még nem ittuk meg, így a leszállásnál fel lehet használni fékezőernyőnek.

X+608 nap: A Bajkonur II-Kelenföld űrrepülőtér helyén időközben egy szexáruház, a „Didiszkont” épült. Én pont egy nagy kád vágyakat fokozó kenőcsbe estem. Feleségem meg volt lepve.

X+620 nap: Megkaptam az ilyenkor szokásos „Magyar Népköztársaság Hőse” kitüntetést. A változásokra való tekintettel a feliratról levakartak néhány betűt, így a „Magyar Köztársaság Őse” szöveg maradt.

X+640 nap: Behívattak a minisztériumba, és további terveimről tárgyaltunk. Megkérdezték, mihez értek, mikor említettem, hogy tudok beszélni a levegőbe, felajánlottak egy kormányszóvivői állást. Én inkább a repülésnél kívántam maradni, és nem értem be annyival, hogy a szóvivők gyakran repülnek. Közölték, hogy jövőre elindítanak egy űrhajót, mely azonban nem a levegőben, hanem mélyen a föld alatt fog közlekedni. A neve „Életszínvonal” lesz. Számítanak a szolgálataimra.

Y nap: (Nyúl Dezső az új űrhajó startjának időpontját jelezte így) Az „Életszínvonal” elindult lefelé, egyre zuhanunk. Csodálatos látványban van részünk: messze felettünk ott ragyog a bányabéka feneke.”