A billog

Noch József vállalkozó, a „Technoch” vállalat tulajdonosa, az ismert nemzeti tőkés üzleti körútja sorág ellátogatott egy vidéki szövetkezetbe. Átsétálva a raktáron, szeme megakadt egy porral belepett kis gépen:

– Mi ez az ócskaság?

– Billogkészítő. Régen kis fémlapokat nyomtunk vele, melyeket a szarvasmarhák fülébe akasztottak. Ezzel jelölték, hogy az állat kinek a tulajdonába tartozik. Most már nincs szükségünk rá, leselejtezzük, aztán megy a kohóba.

Noch hosszan tűnődött:

– Adjátok nekem ezt a vackot. Az unokám szeret barkácsolni, szívesen eljátszana vele.

Noch különös óvatossággal rakatta fel a gépet egy teherautóra, hazaérve azonnal összehívta a vállalat vezérkarát:

– Vége a csődveszélynek, uraim! Kezünkben az évszázad nagy üzlete, vagy hogy a végtagoknál maradjunk: megfogtuk az Isten lábát!

– Valamilyen exportszállítás, vagy import?

– Egyik sem. Billogot fogunk gyártani.

A beosztottak többségének fogalma sem volt róla, hogy mit jelent ez a szó, lelkesen bólogattak, csak az egyik helyettes, egykori gazdafia nézett fel értetlenül:

– Billogot most? Mikor, az egész országban egyre kevesebb szarvasmarhát tartanak?!

– Ki mondta, hogy mi a billogot szarvasmarháknak szánjuk majd?

– Hanem kinek?

– Természetesen embereknek. Összeszedtem nektek egy csomó újságcikket. Ez itt arról ír, hogy törvénytelen a személyi szám használata, ez arról, hogy baj van az új egészségügyi lapokkal, de nem megy a fegyverviselési engedélyek megújítása sem. Az egész állami nyilvántartási rendszer minden eresztékében recseg-ropog. Egy új egységes és mindenre kiterjedő megoldásra van szükség – és erre szolgálna a billog.

– Csak nem arra gondol, elnök úr…

– De igen! Felírnánk egy kis fémlapra az állampolgár legfontosabb személyi adatait: a nevét, a születési évét, a vércsoportját – esetleg a házasságkötés időpontját is, mert így a jegygyűrűt is helyettesítené. Az állampolgárok ezt a fémlapot a fülcimpájukon viselnék, így biztos nem veszítenék el, mint a személyi igazolványukat szokták.

A beosztottak nehezen ocsúdtak fel megdöbbenésükből:

– Feltételezi, elnök úr, hogy az emberek szó nélkül tudomásul veszik, hogy megbélyegzik, a szarvasmarhákkal egy szintre helyezik őket?!

Szerintem ez ellen legföljebb a szarvasmarhák tiltakozhatnak, mert rájuk nézve sértő. Egyébként hoztak már ennél megalázóbb rendeleteket is Magyarországon és minden ellenkezés nélkül sikerült keresztülvinni. Arra persze vigyázni kell, hogy ne ingereljük feleslegesen az embereket. Ami a legfontosabb: a billogot nemzetiszínű keretbe kell foglalni, mert mint jól tudjuk: a magyar embernek szántani lehet a hátán, csak az eke piros-fehér-zöld legyen.

– És milyen márkanevet használnánk?

– Több ötletem is van: a férfiasabb hangzású „Fülöp”, a nőiesebb „Fülemüle”, a 14 éven aluliaknak pedig a játékos „Füllents”.

Egyes beosztottak kevésnek tartották a vállalat erejét egy ilyen nagyszabású akcióhoz, de Noch visszautasította az aggodalmaskodó hangokat:

– Nem leszünk egyedül. Néhány jelentős társadalmi csoport eleve természetes szövetségesünknek számít. Például a billog alapanyagát szállító alumíniumipar – nekik nincs más esélyük rajtunk kívül. De ezt bízzátok rám, a jó ügy érdekében a legaljasabb, legmocskosabb eszközöktől sem fogok visszariadni.

Másnap Noch felkereste Baksis Ernő gerincpárti képviselőt és felajánlotta neki, hogy beveszi társnak a billoggyártásra szerveződő vállalatba. Baksis betétként három üteg hajóágyút vitt be, melyet a korpádi szovjet laktanya felszámolásánál vásárolt kéz alatt – ócskavas árban. A társasági szerződésben a hajóágyúkat mint fülcimpalyukasztó segédeszközöket tüntették fel. Noch és Baksis már közösen dolgozták ki a további terveket.

– El kellene érni, hogy a Parlament a napirendjére tűzze a billog országos és kötelező bevezetésének ügyét – mondta Noch.

– Ehhez előbb magunk mellé kell állítanunk a kormányzatot. A vezetés nagyra értékelné, ha tennél egy komolyabb összegű felajánlást, például a „Nemzeti Gerincvizsgáló Alap” és a „Krisztus Koporsójának Őrei” nevezetű lovagrend javára. Továbbá fedezhetnéd néhány miniszterünk dél-afrikai utazásának költségeit, hogy a helyszínen tanulmányozhassák a néger törzsek fül- és orrdíszeinek viselési technikáját.

Noch felsóhajtott:

– Mindegy, majd beépítjük a billog árába.

A parlamenti vita éles összecsapásokat hozott. Egy jobboldali képviselő azt javasolta, hogy a pártállam haszonélvezői ne juthassanak hozzá a nemzeti jelképhez: a piros-fehér-zöld billoghoz, hanem megkülönböztetésül vörös billogot viseljenek – az orrukban. Egy hang közbekiáltott:

– Bordót a zsidóknak!

Az ellenzék soraiból többen is megtámadták a beterjesztést, a billogot Káin bélyegének nevezték – ennek ellenére a javaslat döntő többséget kapott a képviselőházban. Fellebbezés folytán az Alkotmánybíróság elé került, a taláros bírák elutasították a törvénytervezetet. A beterjesztők nem jöttek zavarba, átdolgozták a szöveget, az új megfogalmazás szerint nem a billogot tennék a fülbe, hanem a fület a billogra – ez a javaslat már keresztülment a magas fórumon.

Noch József számára csak most kezdődött el az igazi küzdelem, meg kellett szereznie a tízmillió darabra szóló állami megrendelést. Tudomására jutott, hogy a vetélytársak is be akarnak törni a billogpiacra, már el is készítették a maguk mintadarabjait, melyek jóval olcsóbbak, mint a Technoch gyártmányai.

– Hogy lehet ez? – kérdezte Noch csodálkozva Baksistól. – Hiszen mi lopjuk a billogok anyagát!

– Úgy, hogy ők a kész billogokat lopják valahonnan. Sajnos, most már neked kell lépned, Józsi bácsi. Beszélj Bombaváry Elemérrel, a nemzetbiztonsági főigazgatóval, mostanában ő az erős ember, mindenben az övé az utolsó szó.

Noch kihallgatást kért Bombavárytól, felajánlotta, hogy a billogok egy részét ingyen bocsátanák rendelkezésre; nem fizetnének érte a száznegyvenedik évüket betöltött nyugdíjasok, a húsznál több gyereket nevelő anyák és a nemzetbiztonsági főigazgatók. Bombaváry udvariasan, de határozottan elutasította az ajánlatot. Noch már majdnem feladta a harcot, mikor egy hirtelen ötlet villant az agyába.

– Munkatársaimmal egy újítást dolgoztunk ki, mely azt hiszem érdekelni fogja önt – nemzetbiztonsági szempontból.

– Miről van szó?

– A billogba beszerelnénk egy miniatűr készüléket, mely felfogná az agyból kiáradó bioelektromos hullámokat, továbbítaná egy központi számítógépbe és így ellenőrizni tudnánk minden állampolgár gondolatait. A készüléket arra is fel lehetne használni, hogy befolyásolhassuk az állampolgárok gondolatait – nemzetbiztonsági szempontból helyes irányba.

– Nagyszerű, az önök ajánlatát támogatom.

Az első billogot maga a miniszterelnök nyomta le, a gépet aztán múzeumba vitték. A billogok sorozatgyártása ezzel elkezdődött, viselése az ön számára is kötelező lesz – talán már holnaptól…