Doktor Kívülről

– Doktor Kívülről ismert és szerteágazó famíliából származik, rokonságban áll, például Karinthy Frigyes keresztfiával, doktor Utólaggal – kezdte B., a decens filozófiadocens. – Rajta is hamar kiütköztek a családi vonások: az erős, de kissé kellemetlen csengésű hang és a jobb szem gyengesége, mely azzal a sajnálatos következménnyel jár, hogy az illető gyakorlatilag csak balfelé lát. Ezek az adottságok kezdettől fogva meghatározták doktor Kívülről helyét a társadalomban, közepesnél valamivel magasabb állásokat töltött be a KISZ-nél, a Pártban, végül a Hadseregben. Az Elektromos Műveknél, vagy a pesterzsébeti kórházban nem dolgozott.

1956 októberében párthűsége, illetve a vezetés által elkövetett bűnök fölötti jogos elkeseredettség egyaránt hatott rá, ezért doktor Kívülről azok közé tartozott, akik egyszerre harcoltak a barikádnak mindkét oldalán, számos önmaga által indított támadást vert vissza saját kezűleg. Ebben az eszmei vetésforgóban is vigyázott rá, hogy a végső katasztrófa napja a felkelők táborában találja, így váltotta meg belépőjegyét a nyugati világba.

Kint is közepesnél valamivel magasabb állásokat sikerült elnyernie: a Badmouth Egyetemen fenomenológiát tanított – általában egy leckével járt előbbre a tanítványainál, majd a londoni tőzsdepalota egyik melléktermében forgatott nem túl sok pénzt, végül egy francia könyvtárban kötött ki, a nyilvántartásban hozzá tartozik a W és az Y betű.

Egzisztenciáját megteremtve, doktor Kívülről hamarosan megnősült, egy francia lányt, Mademoiselle Átlague-ot vette el, egy ötemeletes bérház középső harmadik emeleti lakásában rendezték be családi fészküket.

Doktor Kívülről lelkében fokozatosan ébredt fel az érdeklődés az óhaza, Magyarország dolgai iránt, kapcsolatokat keresett a franciaországi magyar egyesületekhez. A kommunista befolyás alatt álló csoportokat eleve lenézte, viszont a régi bajtársi körök, mint a Magyar Csendőrök Humanista Világtestvérisége vagy a Fajgyökér és Rögvalóság Front nem fogadták be sáncaik közé. Doktor Kívülrőlnek már a nevét is gyanúsnak találták, szinte kínálkozott, hogy le- illetve visszafordítsák németre Aussernek, illetve egy kis tájszólással Oszernek. A zsidó vagy legalábbis sváb származás kétes glóriája lebegett fölötte. Mikor mindenütt elutasították, doktor Kívülről bejelentette, hogy sehová sem kíván csatlakozni, egyedül lát cselekvéshez.

A könyvtárban átolvasgatta a Magyarországgal foglalkozó sajtóközleményeket, és hat cikkből csinált egy hetediket. Első vállalkozásként röpiratban tudatta a világgal, hogy Kádár János nevezetes krumplistésztájához, melyet a pártvezér oly szívesen fogyasztott, bizonyíthatólag holland Desirée fajtájú burgonyát használtak fel. Ez a tény jól jellemzi a szovjetbarát vezető kétkulacsos elvtelenségét.

– Miért nem orosz „kartoská”-t eszik?! – tette fel a kérdést doktor Kívülről a világlapok hasábjain.

Ő kezdeményezte a „légzési sztrájk”-ot is. A rendszer környezetpusztító politikája elleni tiltakozásul azt ajánlotta, hogy az állampolgárok egy negyedóráig ne szívják be a fertőzött levegőt.

– Ne lélegezzetek nekik! – így szólt a kampány jelmondata.

Aztán, ahogy enyhültek az idők, doktor Kívülről felvette a közvetlen kapcsolatot az itthoni történészekkel, filozófusokkal, írókkal. Mindenhez hozzászólt, mint mondani szokás: nála nélkül nem volt klímax a Lipótvárosban. Egyszer nekem is küldött egy levelet azzal a tanulmányommal kapcsolatban, mely Lábassy Vilmossal, a külföldre távozott egykori magyar miniszterelnökkel foglalkozott. A boríték belsejébe – feltehetőlég a jóindulat megnyerése céljából – egy lapos csokoládépasztilla volt beleragasztva, maga a levél viszont annál keserűbb volt:

– „Ön tanulmányában azt állítja, hogy Lábassy úr szokásos reggeli sétája során mindig jobbról-balra haladt a köralakú promenádon. Ez a dolgok nyilvánvaló és szándékos elferdítése, nem kevesebbet akar sugalmazni az olvasónak, mint hogy ennek az eredendően jobboldali politikusnak az útja lényegileg balra vezetett. Ezzel a történelemhamisítással Ön csak a kommunisták malomszekerére hajtja a vizet…”

Aztán leáldozott a csillag, az a bizonyos vörös és ötágú, felkelt doktor Kívülről napja. Kitüntetéseket kapott, forradalmi és ellenállási érdemeiért ezredessé léptették elő. Egyre gyakrabban jelentkezett a sajtóban és a rádióban, alapállása azonban nem változott: jobbra figyelt és balra ütött.

Doktor Kívülről ledönt minden szobrot, melyet tudatlanságunkban emeltünk. Például megkapta tőle a magáét Ligeti Endre, annak a féltucat embernek az egyike, akiben volt civil kurázsi fegyverrel szembeszállni a fasiszta csendőrnyomozókkal és a tűzharcban lelte halálát. Doktor Kívülrőlnek sem a gyenge jobb, sem az erős bal szemét nem zavarja meg ez a legenda, most is a kártyák mögé lát: Ligeti puszta nyegleségből cselekedett így! Mert, Istenem, mi történt volna, ha egy kicsit elfogják és dutyiba viszik? Big deal! – ahogy doktor Kívülről köreiben mondják –, nagy dolog! Még jól is járt volna! Doktor Kívülről ismeri a korabeli börtönök menüjét is: reggelire haboskávé, a Kormázó úr nevenapján két deci bor és rövid szivar. Még a Ligetinél finomabb emberek sem találhattak volna benne kivetnivalót. Doktor Kívülről azt is tudja, hogy mi lett volna ebből a Ligetiből, ha Isten nem dögleszti meg idejekorán. Szerkesztő bizony, feltehetőleg valamelyik hazafiatlan ellenzéki lapnál, jobb is, hogy így történt.

Azt kérdezed, hogy miről jutott most eszembe doktor Kívülről? Megtörte a hosszú mosolyszünetet és a múlt héten újra küldött nekem egy szokásos, csokoládé pasztillával bélelt levelet. Hetven éves lesz – jelezte –, országos tisztelgő rendezvények várhatók és szeretné, ha én is megemlékeznék erről a jeles évfordulóról. Mint látható, doktor Kívülről semmit sem bíz a véletlenre.

Én azt válaszoltam, hogy ezen a hetven éven nincs mit ünnepelni, mert csak azt bizonyítja, hogy az ágyúgolyónak nincs szeme. Se jobb, se bal.