Vízszintes és függőleges

„Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Rémusz Tódor vagyok, a keresztrejtvény-készítő céh nagy öregje, a szakmai berkekben csak Rébusz Tudor néven emlegetnek. Azért zavarom jelen soraimmal, mert fájó szívvel, de ünnepélyesen be kell jelentenem: többé egyetlen rendszer, politikai párt vagy eszmei csoportosulás sem számíthat a szolgálataimra – sem vízszintesen, sem függőlegesen.

A mi hivatásunk valaha »ércnél maradandóbb« – szerzője nyolc betű – erkölcsi alapokon nyugodott. Évtizedek teltek el úgy, hogy az olyan reprezentatív rejtvénymagazinokban, mint a »Ravasz Kópé« vagy az »Okos Tóbiás«, a »kétbetűs háziállat« megfejtése mindig »ló« volt, a »hárombetűs gubós növényé« a »mák«, a »négybetűs tűzhányóé« az »Etna«. Aki tisztességtelen eszközökkel: ékezethibákkal, fölös számú zárt betűkkel próbálkozott, azt elsöpörte az egyöntetű felháborodás.

A szakma züllése 1948 után kezdődött, és mindenekelőtt Abelesz Richárd nevéhez fűződik. Ez a nyomorult kontár, undorító fuser, kétbalkezes tandler – régies forma –, csak úgy tudta összehozni a fősorait, hogy nem létező földrajzi fogalmakat iktatott be, így találta ki többek között a KUVIEAÜLENUL-szigeteket, az őrületbe kergetve a geográfusokat és a térképészet amatőr kedvelőit.

Abelesz, megérezve az idők változásait, megpróbálta behízelegni magát a Kommunista Pártnál. Arra egyelőre nem merészkedett, hogy az elfogadott régi sablonokhoz nyúljon, helyette ravasz megkerülő módszereket választott. Szabálynak számított például, hogy az augusztus huszadikai keresztrejtvényben a vízszintes l. alatt a »Bokréta az Isten kalapján« kérdést tegyük fel, és a tizenkét betűhelyre természetesen »Magyarország«-ot kellett beírni. Magát a kérdést Abelesz fondorlatosan megtartotta, de hozzátette, hogy »határozott névelővel« és a hosszanti-oldalirányú összefüggések »A Szovjetunió«-t adták ki megfejtésül. Ugyanilyen arcátlan módon átírta a függőleges 9-et is, »Népünk vezére« – tizenkét betű, Abelesz Horthy Miklós helyett Rákosi Mátyás nevét jelezte a megoldásban. Ez persze a Történelem súlyos tévedése is, én keresztrejtvény-készítői szempontból megengedhetetlennek tartom, hogy egy tizenkét betűs diktátort egy ugyanolyan betűszámú önkényuralkodó kövessen.

Érthető, hogy a kommunista rendszer uralomra jutása után Abeleszt a Rejtvénypalota urává, a rejtvényszakma legfőbb irányítójává nevezték ki – ebben a minőségében végképp felrúgta hivatásunk régi tisztes kereteit.

Az úgynevezett éberség nevében egy egész sor meghatározást ki kellett iktatnunk a gyakorlatunkból. Áldozatul esett az én kedves, bár, megengedem, kissé pajzán feladványom, a függőleges 3.: »gyakran van« – tíz betű. Megfejtése eredeti intencióm szerint »nyelves puszi« lett volna – a kettősbetűk szokás szerint egynek számítanak. Sajnos egyes, a rendszerrel elégedetlen megfejtők az ugyancsak tízbetűs »Békekölcsön« megoldást küldték be. Hiába hivatkoztam arra, hogy az emberek fantáziáját nem a rejtvénykészítők szándéka, hanem a valós tények irányítják. Abelesz súlyos megrovásban részesített, és kilátásba helyezte, hogy a következő botránynál eltávolít a pályáról. Sajnos nem kellett túl soká várni az alkalomra.

Egy másik régi kipróbált talányom a hétbetűs »vörös törpe« volt, a szándékolt megoldás »rőt manó« lett volna, ehelyett sokan, nyilvánvaló provokációs szándékkal »Rót Manó«-t írtak be, Rákosi elvtárs állítólagos eredeti nevét. Másnap rövid úton kitiltottak a Rejtvénypalotából.

Helyemre egy munkáskádert akartak felvenni, Abelesz pályázatot írt ki »proletár fejtörők«-re, a versenyt egy állambiztonsági tiszt nyerte meg, aki egy kalapácsot küldött be.

Külön szerencsémnek tarthattam, hogy sikerült állást kapnom a munkaügyi minisztériumban – a kollektív szerződések megfogalmazásában érvényesíthettem rejtvénykészítői tapasztalataimat.

Érthető, hogy mikor a kommunista rendszer meggyengülésével újra megjelenhettek a rejtvényeim, akcióba léptem. Számtalan példát idézhetnék ellenálló tevékenységem illusztrálására. Olyan meghatározásokat iktattam be, mint »dongakészítő« – öt betű, megfejtés: »kádár«. Még merészebbnek tekinthető a »közelre mutató csodálkozás« – négy betű, a válasz: »Nini!« Ez első pillantásra jelentéktelennek tűnik, de ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy Nagy Imre monogramjának megkettőzése! – később egy alanyi költő sajnos elplagizálta az ötletemet. Tevékenységemre akkor tettem fel a koronát, mikor függőleges 1.-ként megalkottam a »néhány edényem« kérdést. Sokan rájöttek a megoldásra: »Pár tálam« egybeírva és egy »1«-lel kibővítve »Pártállam«. Függőleges sorként lefelé tart, akik tudtak a kockák között olvasni, megértették, hogy a rendszer bukását jövendöltem meg ilyeténképpen. Senkit sem ismerek a magyar közéletben, aki idáig merészkedett volna.

A demokratikus fordulat után joggal elvárhattam, hogy érdemeimnek megfelelő pozícióba kerülök. Hajlandó lettem volna elfogadni az MDF, a »Mindig Diadalmas Feladványkészítők« elnöki posztját, de kacérkodtam azzal a gondolattal is, hogy az SZDSZ, a »Szélsőségmentesen Dühös Szerkesztők« élére állok. Nehéz leírni csalódásomat, mikor Abelesz Richárd most is fölébem kerekedett.

Ez az egykori pártállami kreatúra most kormánypárti dolgozatokkal árasztotta el a lapokat. Feladványai hemzsegtek a szolgalelkű betétektől, mint például »az állam legfontosabb mezőgazdasági munkája«, megoldás: »költségvetés«.

Én illetékes helyeken fel kívántam vetni Abelesz viselt dolgait, de váratlanul ő ment át támadásba. Bejelentette, hogy kiválik a Magyar Rejtvénykészítők Országos Szövetségéből, bizonygatta, hogy a mi műveink kishitűséget és pánikhangulatot terjesztenek, keresztrejtvényeinkben nem véletlenül tengenek túl a fekete kockák. Megfenyegettek minket, hogy ha így folytatjuk, függőlegesből hamarosan vízszintesbe megyünk át.

Abelesz és a hozzá csatlakozó dilettánsok – legtöbbjük szakmai múltja néhány találós kérdésből állott – a Pénzbank és az Interlóvé Bank támogatásával új rejtvénylapot jelentettek meg – a magyar népmesék furfangos hőséről, »Cinkotai Kántor«-ról keresztelték el –, ez egyben az újság vallásos tendenciáját is jelezte. Elveiknek megfelelően kereszt alakban elhelyezett nemzetiszínű kockákra építették fel a rejtvényeiket, és a megfejtéseket rovásírásban kellett beküldeni.

Abeleszék nem érték be az önálló szócső megteremtésével, maguknak követelték a Rejtvénypalotát is – itt akarták berendezni a főhadiszállásukat. Hathatós állami támogatással sikerült is elérni a céljukat, a hagyományos rejtvénykészítő szövetséget kötelezték a ház elhagyására.

Távozásomkor rettenetes, de méltó bosszút eszeltem ki. Az épület 8 X 8-as betűkombinációs zárát úgy állítottam be, hogy csak egy keresztrejtvény megfejtésével juthattak el a kulcshoz. A függőleges szónak a »Becsület«-et, vízszintesnek a »Tehetség«-et választottam.

Távozásom óta már több mint egy hónap eltelt, de a Cinkotai Kántorok még mindig nem találták meg a megfejtést. Ülnek, és gondterhelten tologatják a betűket, de sohasem jutnak eszükbe olyan idegen fogalmak, mint a »Becsület« vagy a »Tehetség«.

Ennyit kívántam az Ön nagybecsű lapján keresztül a közvélemény tudomására hozni.

Maradok tisztelő híve:

Rémusz Tódor,

vagyis Rébusz Tudor.”