Megy a bal!

A szorítósegéd – tapasztalt öreg edző – a mérkőzés előtti hangzavarban közelebb hajolt tanítványához, a piros sarokban ülő ökölvívóhoz:

– Ne törődj vele, hogy a közönség most az ellenfeledet biztatja, ez nem tart soká. Az ügynöke az ő nevével jelzett nemzetiszínű szaloncukrot szórt szét a nézőtéren. Én is megkóstoltam, már elég avas ez a szaloncukor, de az emberek imádják a potyát. Még nem tudják, hogy a meccs után a kapuban ki kell majd fizetniük az árát.

Túloldalt a zöld saroknál megemelték a kötelet, az ellenfél megérkezett. Az öreg szorítósegéd rámutatott:

– Nem igazi menő, csak véletlenül nyert magyar bajnokságot, az öreg Pártos már eleve leeresztett karral lépett ellene szorítóba. Még hogy ő volna a nyugodt erő?! Nézd meg: nincsenek igazi izmai, csak mesterségesen felfújták. Lóg rajta a pacal, üvegállú, akkora feje van, hogy nem lehet melléütni. Arról nem is beszélve, hogy az a híres népi-nemzeti gerince is eltaknyolódott már.

A szerelését nézed? Még a nadrágját is német hitelből vette, csak a tulipán az övé rajta. Szereti a hókuszpókuszokat; kettős keresztet tetováltatott a mellére hármas halommal, azt akarja elhitetni az ellenfeleivel, hogy aki őt üti, az a magyar nemzetet bántja.

A zöld sarokban álló bokszoló néhány bemelegítő mozdulatot tett, öklével a levegőbe sorozott, az öreg szorítósegéd lesújtó tekintettel figyelte a mozgását:

– Valaha nálunk kezdte a bunyót, hiába tagadja mostanában. Emlékszem rá: dadogott a keze, vérhólyagot ütött a homokzsákra. Most is teljesen iskolázatlan: csak a primitív ütésformákat ismeri, azonnal átmegy belharcba, a túlsúlyával akar érvényesülni.

A dumája is csípi a szememet. A szaloncukorral együtt röpcédulákat is osztogattak, az áll benne, hogy az apád vízi tüzér parancsnok volt, és hajóágyúkkal lövette a szegényházat, az anyád kombinét lopott a Corvin Áruházban, te pedig lefeküdtél a szovjet ellenfeleknek. Egyszóval erkölcsi nulla vagy, te züllesztetted le a magyar bokszot.

Megszólalt a gong, az öreg edző a szorító közepe felé tolta a tanítványát:

– Ne ijedj meg tőle, és ne hagyd, hogy az történjen a ringben, amit ő akar.

Az első menet utáni szünetben a szorítósegéd szivaccsal megtörölte az ökölvívó arcát:

– Nézzük, mi történt eddig. Az ellenfeled önmagát hergeli, hogy veszélyben van, és ezért csapkod összevissza, még azt a keveset sem mutatja, amennyit tud. Ami a taktikáját illeti, az a régi: úgy tesz, mintha középen állna, de mindenáron a jobbat erőlteti, a te fordított alapállásoddal nem tud mit kezdeni. Nagyon sok ütést kapott már a menet elején még hideg fejre, megszédült, készülj fel rá, hogy el fogja veszíteni a higgadtságát és kitámad. Bedob majd minden szabálytalanságot: alkarost, kalapácsütést, a mérkőzésvezető is az ő embere, engedi majd. De ne félj: a közönség már nem drukkol neki, pedig az ügynöke egy új röpcédulát szórt szét: ha az ellenfeled győz, mindenkit meghív egy krémesre – de az emberek ezt a tésztát már nem eszik meg.

A gong újra a ring közepére szólította a bokszolókat. A szorítósegéd töprengve figyelte a küzdelmet, tekintetében már meg-megcsillant a derű, de a szünetben arca elkomolyodott, és tanítványa füléhez hajolva suttogta el taktikai tanácsait.

– Nagy pontfölényben vagy, bejöttek a figurák: a „békéscsabai egyenes”, a „kisbéri balcsapott”, de ne nyiss hosszú hajrát, még nagyon sok idő van hátra a meccs végéig. Neki mindenképpen győznie kell, mert csak a bajnoki címére hivatkozhat, ha megbukik, a tudása alapján sehol sem szállhat ringbe. Egy nagy ütésre megy, több ereje nincs, már megroggyant. Hagyni kell, hogy megvalósítsa a saját kombinációit – így veszít a legbiztosabban.

A túloldalon veszekedés hallatszott. A rivális szorítósegéd kifogást emelt a hangosbeszélő kezelője ellen, elfogultsággal vádolta, és követelte a leváltását. A zsűrielnök egyelőre nem volt hajlandó elfogadni a tiltakozást.

A gong a harmadik, döntő menetre hívta a küzdőket, az öreg edző egy pillanatra még visszatartotta a tanítványát.

– Szóval ne felejtsd: jobbal fogadsz és ballal válaszolsz. Megy a bal! – és kívülről nekidőlve a ring kötelének feszülten figyelt.