A dolgok^*

Kádár János 1987 októberében Pekingbe látogatott. Idézünk a Népszabadság kiküldött munkatársának, Böcz Sándornak a lap október 14-i számában megjelent tudósításából:

„…szálláshelyén, az állami vendégházban találkozott Teng Hsziao-pinggel, a Kínai KP Központi Bizottsága tanácsadó testületének elnökével. A két vezető a régóta várt viszontlátás őszinte örömével köszöntötte egymást, s a beszélgetés a fényképezőgépek pergőtüzében így kezdődött: Teng Hsziao-ping megjegyezte, hogy harminc éve nem találkoztak, mire Kádár János így válaszolt:

– Örülök, hogy újra láthatom. Időközben sok minden történt, de jó, hogy végül így alakulnak a dolgok.

– Harminc évig nem találkozhattunk, s ez azt mutatja, hogy bizonyos dolgok elhúzódtak – jegyezte meg Teng.

– És voltak dolgok, amik jobb, ha nem lettek volna – fűzte hozzá az MSZMP főtitkára.

– De ezeknek a dolgoknak a negatív oldalából is tanultunk – folytatta a kínai vezető. – Most viszont új dolgokkal foglalkozunk. Nehéz elkerülni a kitérőket, a buktatókat.

– Az a baj, hogy a kitérők miatt sok évet vesztettünk – állapította meg Kádár János.”

A tájékozatlan olvasó álmélkodva „hallgatja” a két férfiú színvonalas párbeszédét. Mi az a „sok minden”, ami időközben történt? Ha végül így alakulnak a dolgok, hogyan alakultak, amikor nem így alakultak? Mik azok a dolgok, amik jobb, ha nem lettek volna? És amiknek a negatív oldalából is tanultak? Mik voltak a „dolgok” negatív és pozitív oldalai? Milyen kitérőkről és buktatókról van szó? Ha most új dolgokkal foglalkoznak, milyen régi dolgokkal foglalkoztak eddig? Miért nem találkozhattak harminc évig? Megszűnt a légiforgalom Peking és Budapest között?

Vagy talán arról beszélnek, amiről – nem beszélnek? Arról, hogy évtizedeken át az egyik revizionista szovjetbérencnek nevezte a másikat, a másik trockijista imperialistabérencnek az egyiket? Egyebek között – és az egyebek közé Teng többszörös kibukása is tartozik a kínai vezetésből – azért kellett a viszontlátás őszinte örömére várniok?

A kérdések megválaszolatlanul maradnak. A tájékozatlan olvasónak be kell érnie a „dolgokkal”. A kisdolgokkal és a nagydolgokkal.

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzetek

Népszabadság – 1987. okt. 14., Böcz Sándor tudósítása.