Nem teljes az amnesztia^*

Az amnesztiarendelettel kiszabadult magyar politikai foglyok hazatérése szeretteik körébe osztatlan örömet keltett mindenkiben, határokon túl és határokon innen. Nincs okunk most sem ezt az örömet kisebbíteni, s az amnesztiarendelet jelentőségét kétségbe vonni. De lelkiismereti és újságírói kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy még ez a széles kiterjedésű amnesztia sem oldotta meg valamennyi magyar politikai elítélt sorsát: nem minden politikai fogoly előtt nyílt meg a börtönajtó s a visszatértek sem élvezik valamennyien a szabad embert és állampolgárt megillető jogokat.

Az Irodalmi Újság szerkesztősége arról értesült, hogy az amnesztiarendelettel egyidőben, de anélkül, hogy az amnesztiát rájuk is kiterjesztették volna, számos volt politikai foglyot feltételesen szabadlábra helyeztek a magyar igazságügyi hatóságok. A szabadság, ha feltételes is, ezerszer jobb és értékesebb, mint a börtönpince. De tudva azt, hogy a feltételesen szabadlábra helyezett politikai elítéltek továbbra is rendőri felügyelet alatt állnak, tudva azt, hogy sorsuk a Hatóság kénye-kedvétől függ, tudva azt, hogy a mindennapi kenyér megkeresése súlyos gondokat és nehézségeket jelent számukra – fel kell hívnunk a közvélemény figyelmét a magyarországi közkegyelmi intézkedésnek erre a súlyos és mindeddig leplezett visszásságára.

Még súlyosabban esik latba azoknak a politikai foglyoknak sorsa, akik az annak idején ellenük koholt vádak súlyossága miatt nem kerültek az amnesztia hatálya alá, s feltételesen sem kerültek szabadlábra. Név szerint három ilyen esetről értesült lapunk szerkesztősége. Hír szerint továbbra is börtönben szenved Bibó István három vádlott-társa: Göncz Árpád, Guba Dénes és Regéczy László.

Az ellenük titokban lefolytatott per anyagát nem ismerve, nem tudhatjuk, milyen indokkal vagy ürüggyel tartották érvényben az amnesztia után is e három magyar forradalmár hazafi börtönbüntetését. Bármi legyen is azonban az ürügy, Bibó vádlott-társainak politikai múltját és tevékenységét ismerve csak arról lehet szó, hogy tényleges bűncselekmény hiányában ellenük kiagyalt vádak miatt tartják fogva őket.

A felsorolt, s nyilván sok más, számunkra ismeretlen eset méltányos rendezése és jóvátétele a magyar kormány elsőrendű kötelessége.

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzetek

Göncz Árpád (sz. 1922) író, műfordító, politikus. 1945–47-ben a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának titkáraként vállalt politikai szerepet. Az 50-es években mint kétkezi munkás, majd mint növénytermesztési szakember dolgozik. 1957-ben bebörtönözték, 1958-ban a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglanra ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító. 1989–90-ben a Magyar Írók Szövetségének elnöke, 1988-tól a Holmi szerkesztőbizottsági tagja. A rendszerváltás előtti években ismét bekapcsolódik a politikai életbe. 1990-től a Magyar Köztársaság elnöke.

Regéczy László – Regéczy-Nagy László (sz. 1925) A forradalom után Göncz Árpáddal és Kardos Lászlóval ő juttatja ki Nagy Imre írásait (könyvének kézíratát) Nyugatra. 1958-ban 15 évi börtönre ítélték. 1963-ban szabadult. A TIB elnöke.