Társtalanul és konokul^*

Ki folyton érzi börtönét, egyre tisztább és szabadabb. Szakadozik a nyár ruhája, egyszerűbb minden mozdulat. Fejed fölé az éjszaka áttetsző félgömböt borít. Faggathatod a rendelés egykedvű csillagképeit. A szüntelen sötét zene veszti a hiú díszeket. Ily meztelen, ily keserű csak az elvesztett sors lehet. S csak a gyengébb érezheti ily véglegesnek igazát. Társtalanul és konokul keresd hát fordított hazád.