Hitetlenül*

Bölcs nem vagyok, de az idő
 
mindenre megtanít:
tömi a számba kétfelől
 
émelygős étkeit.
Ha elnézőbb lehetne vagy
 
hályogosabb szemem,
ezen a földön hasznosabb
 
lehetnék, elhiszem.
Hazudni kellene talán,
 
hajolni egy kicsit,
magam előtt se vallanám
 
meg bensőm mocskait.
Mondják, hogy boldogabb lehet,
 
ki nem kételkedik,
De mondjátok, hát mit tegyek,
 
ha nem könnyít a hit?
Ha a megváltás elmarad,
 
elvégzem egyedül.
Falánk bendő, okádj ki csak
 
megemésztetlenül.
Ha kiátkoznak a papok,
 
én felmentem magam
Gazdátlanul szabad vagyok,
 
ha nincs is igazam.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]