A megváltottak*

A madarak kezükre szállnak.
Ismerik az erdők vadait.
Napos patakra járnak inni.
Gyér szavaikban csend lakik.
Beszélgetnek a fellegekkel.
Értik a csillagok szavát.
Lábuk előtt gyíkok pihennek.
Ujjuktól kizöldül az ág.
Mint akik mindent elvégeztek,
lehántották a vágyakat.
Már semmi dolguk a világgal.
Járnak nagy, néma fák alatt.
Az arcuk kénsárgán világít.
Fejük körül fénylő azúr.
Tekintetük hegyek nyugalma.
És meghallják, ha szól az Úr.
De néha karjukat az égre
tárják, mikor felkél a nap.
Szívük merő egy nyugtalanság,
s pogány igéket mondanak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]