Sötéten, fényben, gyors esőben*

Itt laknak ők. Sárban, homokban.
A lakott föld határa itt van.
Fagyos göröngyök dübörögnek
félig felejtett szavaikban.
Gyermekeiket szél cibálja.
Testvéreik nyugton hevernek.
Fehér csontjukból hűlt porukból
erős, nagy ágú fát nevelnek.
Vágyaik régen elfeküdtek,
mozdulatlan, penészfehéren.
De álmaikban tele földek
úsznak a lassú sodrú mélyben.
Ha egyszer-egyszer virradatkor
a nap halott arcukba lobban,
a karjukat az égre tárják,
és állnak elragadtatottan.
Csontos kezük csak néha moccan.
Tüzek lobognak. Lucskos ősz jön.
Sötéten, fényben, gyors esőben
feküsznek elszéledt mezőkön.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]