Félelmes napok*

Bozontos csend és félelmes napok.
Rózsára, tóra, darazsakra,
álmodban fenyvesekre révedsz,
sűrű lánggal égnek az árnyak,
villog mézszínű gyanta.
Virágok arcukat eltakarják.
Szikrák pattannak hűvös égen.
Lélegzetvisszafojtva hallgatózunk.
Vadlibák, halott nádasok
sárgán úsznak a szélben.
Este Isten zajtalanul bolyong.
Dombok háta vérben tündököl.
Megindulnak a rozsdaszín hegyek,
és fák szívében tűzzel felparázslik
az irgalmatlan fény, a kínzó mély gyönyör.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]