Lomha halakra^*

Néha a bókoló virágok végső egyszerűsége érint, gyümölcsöktől elszakad a sárga illat, bogarak zümmögése ragyog a fénnyel csorduló levegőben. A folyó partján megállunk, a lomha halakra gondolunk, ahogy a zöldsugarú mélység soksíkú ragyogása alján villogva járnak – s leborulunk a nap előtt.