Az elhagyott színtér*

Lompos madár, lassan mozog,
nehézkesen a fára zökken.
Szél mossa szét a bírhatót
egyközepű foszló körökben.
A hegyélen sötét bozót-
tűz készül, lobban füstölögve.
Egy élőlény a messze hőtől
megperzselődve visszahőköl.
Az elhagyott színtér lakatlan.
Nem a gorombán összeácsolt
nagy gerendák tagolta bádog-
tetős, rücskös-polyvás agyaggal
tapasztott elporló világok –
A hólyagos falak közötti
valamennyi valaha volt
képből, helyzetből költözött ki,
s vesztett a lélek alakot.
Honnan jön mégis ez a fényjel?
Elmosódó üzenetével
ott marad szemhéjunk alatt.
Van úgy, hogy a visszhangos éjjel
színén arcok homálylanak.
Fakó arcok redőiben
esztendők érdes üledéke.
S elforognak a színtelen
álmok fullasztó közegébe.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]