Szabad vers*

át megint a tiszán a gyengén remegő hidon át a
nyárfás fűzfás bokros szakadékos parton át az
üresen a senkiföldjén záhony csap közt át a
határon negyvenöt éve csak egyszer hatvannégy-
ben be a birodalomba vonattal csak hogy lássam
a vesztett földet legalább a zsíros-vastag vodka-
mahorkaszagban fulladozó csapot mert aztán
munkács fele már besötétült vereckét inkább
csak kitaláltam akkor húsz esztendeje volt hogy
jöttem haza tél elején breszt-litovszkból ahol én
is lám megköthettem a békét vonattetőn és
ütközőn lunyinec sztrij lvov már téli hidegben a
véletlen mondhatni hogy csoda folytán szélnek
eresztett hadifogolynak nem járt a vagon a fülke
vereckétől mégis csak bent a vagonban magyar
volt tán a kalauz beeresztett ott a találkozás a
negyvennégyben kollektív bűnösökként elhajtott
magyarok akkor szabadult maradék csapatával
ott volt alig ismertem rá esgyé a szép ini bátyja
osztálytársam később halva találták a vérke
jegébe fagyva mocskos tetves kínjában felnőtt
már nem gyerekarcú ember ki halt meg hol
hogyan és ki bírta ki mégis szolyva szambor
járvány éhség nagy hideg volt gyalog a hóban a
jégben háromnapi élelemmel ki tudja merre
kanyargott fogyva apadva a honhagyók menete
egy éjszaka bátyuban nyestééknél szakaszvezető
volt rokkant rögtön eljöhetett a sorakozókor
megettük a nagy tál mocskoslaskát
megaludtunk nyilván otthagytuk a tetveinket
bátyu beregszász nagyborzsova nagymuzsaly
bene újlak tiszaújhely fancsika sásvár fancsika
pée szegény megijedt a katonaruhámtól szőllős
aztán át a határon a túron a hátistennek félig
száraz medren mindig egyenest csak a töltést azt
kerülje mert lóháton járnak s rögtön lőnek a
menekülőre végül irányt vesztettem csak
felmentem a gátra át a hidon be a házba megvan
nemrég láttam innen persze ezúttal benyitottam
hogy milyen ország ez kérdeztem a ráncos
anyókát magyarország ez fiam magyarország s
hogy már tudtam hogy hazaértem otthonról
hazaértem leborultam nagykoru voltam már de
húszon alul még így valamelyest menthető hogy
megcsókoltam a földet lótrágyával mázolt padló
volt igazából tisztaberekről másnap tiszta idő
volt láttam még az odatúl hagyottat a szinte
szabályosan ívelt feketehegyet jobb sarkában a
sólyomkő szép szószék néz a tiszára hegyek
közül ott lép ki a síkra a feljebb még sziklás
gyors sodru folyó tiszta vizében lelátni fenékig
látni a kvarckristályt nevelő sziklát kavicsot
mintás vizisiklót örvénylik a régi fahíd nincs
meg már negyvennégyben félig elégett
megszürkült lábazatánál vigyázz ne ússz a tutaj
közelébe beszívhat maga alá onnan soha többet
lejjebb meglassult a sodor homokpadok öblök
nyárfás fűzfás bokros szigetek szirma alatt
vizimalmot hajtott régen láttam még sásvárnál a
hidas olajos csigái görögtek a vastag drótkötélen
át megint a tiszán a gyengén remegő nincs
bennem semmi szorongás éveken át álmodtam
át meg vissza meg át a határon nincs már
bennem semmi szorongás visszatalálni
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]