Múlékony fészkeiden át*

A szakadékos vad tetők –
gyalogszeder, szálkás mohar.
Idomtalan kőroncsokon
megtorlódó habos moraj.
A bőrön maró veriték –
menekülő madár szive –
a mozdulatlan üldözők,
a penge-út, a semmibe –
csapdák, szándékok, kényszerek
homályos útvesztőin át –
egymáson vérrel átütő,
egymásba roppant éjszakák.
Virágörvény a földmeleg
termékeny katlanaiból,
villámló csillagaival
ragadozó húsodba forr –
hallod a testedből kivált
zihálás robbanásait –
múlékony fészkeiden át
valami változatlanig!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]