Reszkető mező*

 

1

Be vagy kerítve. Tűz-pokol,
pipacs a reszkető mezőben.
Darázs hímporban fuldokol.
Kék villámok belém, belőlem.
Egy mozdulatlan nagy madár
a semmi katlanába vetve.
Csillagzó kék-vörös homály
torlódik védtelen szemedre.
És robbanások, hangtalan,
a föld alól a fák szívéig.
A csend sötét kútjaiban
forgó közepű gőz fehérlik.
Érzékeny bőrön fut a láz,
égő bozótok, szomjú rések,
hegymélyben láva-tolulás,
és robbanások, szívverések.
Hámló ég, reszkető mező
egy vörhenyes félhegynek árad,
vad szakadék, forró tető,
kacsok, feszülő héjú szárak-
 

2

A láthatár fennsíkjain, a menny
aranytarajos örvényeiben
a fény lobogó zászlai alatt
morajosan gyülekező hadak,
ezüsttel tusakodó fekete
felizzó-alvadó döbbenete,
tépett fáival, madaraival,
karommal, csőrrel támadó vihar,
kőfényű, citerazengésű zápor
iramló-hőkölő forgatagából
sziszegő ostor csap a pőre,
verejték harmatozta bőrre-
 

3

S összezavart s kigyúlt érzékeid
nyirkos zugait sorra meglelik,
hogy visszavesz a hasztalan müvelt,
változékony képekkel sűrü kert,
rád dől sürgető ingereivel,
a duzzadt szirmok, a síkos kehely,
ahova majd a zsúfolt pillanat
utolsó villámával belecsap,
s szétrobban fészkében, a lágyan
remegő hús boltozatában.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]