Vak szembe sajduló sugallat*

Vak szembe sajduló sugallat!
Opáltűz-félgömb ég alatt
káprázó tündöklésbe alvad
a verdeső-szárny mozdulat,
nyugszik anyaöl-puha fészken.
Az akácon reflektor-remegés.
Már bolyhosodik a nehéz
homály a fák meleg szívében.
Ott felejtett apró zajok
járnak az űrben tévedezve.
Repeső bogár csillagot
röpít fel az ibolya messze.
Mindenből belső fény világít:
mielőtt elmerülne, fénykör-
bóbitát gyújtva még kiválik
mohón sötétlő hátteréből.
A láthatatlan nagy folyó!
A füzek, a nyárfák a parton
mozdulatlan ezüst viharban!
Ág-ívre üvegesedő víz.
Barbár tülök őscsönd alól:
testetlen nyájat őriz.
Felszikrázó, hunyó jelek.
Mennyi ibolyántúli áram
suhog, villámlik, sistereg
egymás alatt, egymás felett
a mindenségnagy éjszakában!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]