A halott város*

Egész nap zúg a szél, a szél alatt
a levegő üvegkristálya pattan.
A töltésen jársz délután magadban.
A fák, a nyárfák sírva hajlanak.
Micsoda vágy feszült a megszakadt,
a félúton megalvadt mozdulatban!
Sziszeg a szél, a szél, a láthatatlan
hullámokon rikoltó madarak.
A szél, a szél, a tájat tépi sodra.
Csigahéj: búg az odvas torku ház.
Lombok, tetők, felhők szállnak lobogva.
A dermedt testen foltot vet a láz,
s a szájszéli szigorú vájatokba
már fészket vert a konok hallgatás.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]