Kagylóba, héjba^*

Szikár hegyeken lengenek sovány gebéink árnyai. Zörög a sorsunk, mint a szalma. Próbálj magadba szállani. Széjjelszórt csillagok között fagyosan feszül a világ, hűvös szelek hegyén lobog a határtalan pusztaság. Kagylóba, héjba, kőbe bújj, hegyes tüskékkel védd magad, mint aki tudja az igét, s magából mindent kitagad.