Cseppek

 

Madárijesztő

Platón-bőrben, földbe ragadtan
riogatom a károgó,
fekete, végső kérdéseket.
 

Csábítás

Vigyázz, nem volt kovácsom,
némán kiáltok, szédülök moccanatlan,
kezedbe adom magamat.
 

Evező

Húzzad az alfát bal kezeddel,
jobb kezeddel az ómegát,
egyetlen sóhaj vagy közöttük.
 

Érintkezés

Rádborul, befed, pirosan ringatózik,
nagy üvegablak szórja szivárványát beléd,
megsemmisülsz.
 

Az első három perc

Üdvözlégy, picike! Anyád méhe
jól közvetített a nagy ősrobbanás
és első, cincogó sírásod között.
 

Kábulat

Röpködnek körülöttem s kapkodok
utánuk. Kik vagytok? – kérdem
másodperceimtől.
 

Káin

Füstöl, nem ég a fám, lásd Istenem,
mit mondanál,
ha megöntözném vérrel?
 

Júdás

Szívesen köptem volna poharába,
de hívott s ültem asztalához, mert megszántam
s megbocsátottam öngyilkos sikervágyát.
 

Fejsze

Megjósolhatom, íme, életvonalában,
Betűi kacskaringós vezetésében,
csillagai konstellációjában, ott van…
 

Seb

Itthagytak, itthagytak,
szavakat keresek, nincsenek,
elégtek a szótárak.
 

Örökség

– Pásztor dédapám faragta – mondja büszkén
– s apám hagyta rám. – Görnyedten hajlik
koldusbotjára.
 

Metafizika

Logika, cél, rend, tiszta értelem?
Minden tavasszal itt költenek
ablakom párkányán a vadgalambok.
 

1993

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]