Távolságok
Papa hajnalban felébredt, |
csöndben kilopózott az udvarra, |
hosszú gatyában, csak mezítláb. |
Nagyon messze volt Olaszország. |
|
Megállt, nyújtózott, ásítozott, |
megszagolta az orgonákat, |
felnézett a cseresznyefára. |
Nagyon messze volt Asinara. |
|
Nagyon messze volt München és |
Róma és minden festőiskola, |
karattyoltak a kerti madarak, |
piros volt a diófa fölött a nap. |
|
Csak állt ott meztelen felsőtesttel, |
talpa alatt Fehérvár hideg földje, |
baloldalt halkan nyikorgott a kút. |
Nagybánya rettentően messze volt. |
|
Messze volt Doberdo és Gorizia, |
Pétervárad börtöne és a szuronyrohamok, |
vállat vont, ásított, visszajött. |
Mi békésen aludtunk odabent. |
|
Szuszogtunk álmunkban, messze volt |
tőlünk Berlin, Moszkva és a Második |
Világháború. És csak a hűvös májusi hajnal |
volt és a dunyhák meleg ölelése. |
|
|
|