hiány

nem véletlenül maradtak ki mondataimból a madarak, nem is azért, mert szótáramból kitépte valaki ezt a lapot, okom van rá, mint a nyugdíjasnak, aki megiszogatja reggeli tejecskéjét, mint az igazgatónak, aki asztalra dönti a titkárnőjét, mert rajzoltam egyszer egy szép, színes madarat, olyan volt, mint a példa a pasztellceruzák dobozán, olyan volt, mint a korona az inka királyok fején, mutogattam, de nem tetszett senkinek, erre megsértődött és elrepült, fütyült rám, az alkotójára, azaz nem fütyült, hiszen nem volt hangja, én is konok vagyok és sértődékeny, ahol megbántanak, onnan elmegyek, ebben azonban ne kövessetek, sértésre válaszoljatok sértéssel, szidalomra szidalommal, ökölcsapásra ököllel, és rajzoljatok madarakat, feketéket, tarkákat, lángpirosakat, hadd repüljenek a tornyok fölé, hadd repüljenek a tengerek fölé. 1981