Látogatás

Visszahozza az álom újból és újból annak a
fagyos februári délelőttnek hullabűzből,
tiszta hóból és friss levegőből kevert szagát,
a szétlőtt légelhárító ágyú képét a sarkon,
odébb földön heverő rohamsisakokat, aknák
fekete becsapódását, s engem a túlélés örömében,
ahogy szánkót húzok szétrombolt házak között,
s az úton könyvecskét látok heverni barna kötésben,
s mert könyv, hát fölveszem s nézem ámultan,
hogy Omár Khájjám eredetiben, s jelnek látom,
jóslatos jelnek, sors jelének, hiszen éppen a
versek fordítójához igyekszem, kit mesteremnek
s barátomnak érzek, hálásan és szemérmesen, mert
megnézte verseimet, s nem érzések hiteléről
beszélt, hanem pontosságról s formák hiteléről,
s meghívott és a megjelenés öröméhez segített,
s most álomban s emlékezésben megyek hozzá erős
hittel, hogy nem lehet baja, s megyek, befordulok
a lövészgödrök mellett, mindegyikben halott
kuporog homloklövéssel sisakja alatt, s megyek,
húzom a szánkót, orosz katona jön szembe velem,
nyakában géppisztoly, szúr a szeme, cigarettát
kérek tőle, mire dühösen morran, fenébe küldhet,
s megyek, nem merek visszanézni, aztán a Pasaréti
út, aztán az ő utcája, még néhány lépés és itt
a ház, felnézek s látom valaki jön, megállok,
ő az, kezében vizes vödrökkel, fején átkötött
tarka sál a hideg ellen, magamban átölelem, de
úgy köszönök, mintha háború nem is lett volna,
aztán bemegyünk a bunkernek nevezett pincébe,
ahol családja szorong másokkal, talán rokonokkal,
Lóci nincs ott, lehet, hogy lisztet szerez vagy
burgonyát valahol…
 
Így hoz vissza az álom,
Barátom, s hallom segítő orosz tisztről
beszélsz, s mi lesz, kérded, s odaadom a jelet,
Omár kötetét, s vállalom, átmegyek Pestre
üzenettel, s címeket adsz és fényképet
igazolványhoz és az Athéni Timont dedikálod
a helyszínnel és a nap pontos dátumával,
Athéni Timont, az embergyűlölőt.
 

1977

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]