Látogatás
Visszahozza az álom újból és újból annak a |
fagyos februári délelőttnek hullabűzből, |
tiszta hóból és friss levegőből kevert szagát, |
a szétlőtt légelhárító ágyú képét a sarkon, |
odébb földön heverő rohamsisakokat, aknák |
fekete becsapódását, s engem a túlélés örömében, |
ahogy szánkót húzok szétrombolt házak között, |
s az úton könyvecskét látok heverni barna kötésben, |
s mert könyv, hát fölveszem s nézem ámultan, |
hogy Omár Khájjám eredetiben, s jelnek látom, |
jóslatos jelnek, sors jelének, hiszen éppen a |
versek fordítójához igyekszem, kit mesteremnek |
s barátomnak érzek, hálásan és szemérmesen, mert |
megnézte verseimet, s nem érzések hiteléről |
beszélt, hanem pontosságról s formák hiteléről, |
s meghívott és a megjelenés öröméhez segített, |
s most álomban s emlékezésben megyek hozzá erős |
hittel, hogy nem lehet baja, s megyek, befordulok |
a lövészgödrök mellett, mindegyikben halott |
kuporog homloklövéssel sisakja alatt, s megyek, |
húzom a szánkót, orosz katona jön szembe velem, |
nyakában géppisztoly, szúr a szeme, cigarettát |
kérek tőle, mire dühösen morran, fenébe küldhet, |
s megyek, nem merek visszanézni, aztán a Pasaréti |
út, aztán az ő utcája, még néhány lépés és itt |
a ház, felnézek s látom valaki jön, megállok, |
ő az, kezében vizes vödrökkel, fején átkötött |
tarka sál a hideg ellen, magamban átölelem, de |
úgy köszönök, mintha háború nem is lett volna, |
aztán bemegyünk a bunkernek nevezett pincébe, |
ahol családja szorong másokkal, talán rokonokkal, |
Lóci nincs ott, lehet, hogy lisztet szerez vagy |
Barátom, s hallom segítő orosz tisztről |
beszélsz, s mi lesz, kérded, s odaadom a jelet, |
Omár kötetét, s vállalom, átmegyek Pestre |
üzenettel, s címeket adsz és fényképet |
igazolványhoz és az Athéni Timont dedikálod |
a helyszínnel és a nap pontos dátumával, |
Athéni Timont, az embergyűlölőt. |
|
|