15. [Eltűnt az árnyék]

Eltűnt az árnyék. Lent a híd alatt vonat fütyült, kéménye vastag füstje megkeserítette a ködöt, lámpái elvillantak, várták távoli falvak, városok, épek és a hatalom nyomásától torzak, betegek, felépített és lerombolt vidékek, magányba visszahúzódott emberekkel, akikben alszik kivégzések, börtönök emléke, mint bennem, és akik hallgatni akarnak, nem beszélni, isznak a kocsmákban, öklükre dőlnek cimborákkal, mert jobb felejteni, indultam hát, koppanó léptekkel a sötét és hallgatag éjszakában, zavart lélekkel, éppoly betegen, mint elébb, feledni készültem Vezetőmet, a kivégzetteket, maradjanak a ködben, lelkem mélyén homályban. S így mentem el a kocsma előtt és kihallatszott a muzsikaszó.