14. [– Engem ott kaptak]

– Engem ott kaptak el – mesélte Vezetőm – a házamban, hallottam ugyan, hogy keresnek, de  ártatlanul, s nem futottam el. Hatunkat hoztak Budára, lovakhoz kötve, onnan meg Pestre, azután az osztrák hadbíróság elé. A nevemet nem írták pontosan az ítéletben, nem tudták, hogy gimnáziumot végzett gyógykovács vagyok, csak azt, hogy hazafi és harcoltam Jelasiccsal. Így kerültünk az Újépületbe, most már tudom, hogy a világosi fegyverletétel napján, Havelkával, Varghával, Ujcczal, Hübnerrel, Gánccsal. Búcsúlevelem ismered, reszkettem a félelemtől az Újépület falánál, kiáltottam volna, de hangom elszorult, meghaltam és most itt vagyok, veled, vezettelek és láttad, amit láttál, menj vissza, jussál el csillagodhoz, és engem sirass és ne magadat.