10. [Beszélik, hogy]

Beszélik, hogy egyenesen égbe szállt, és szállhatott is, hiába kötözték meg, hiszen szűz volt, nem érintette férfi szép mellét, nem csókolta száját, nem simogatta ölét, pedig voltak körülötte bajuszos legények, izmos uraságok, s biztosan lesték, mikor a sátrában vetkezett, vagy a patakban fürdött, mert szerette a tisztaságot. Talán még jó királyunk is, aki harcolni gyáva volt, ágyába fogadta volna, ha enged neki, de nem engedett. Így szállt az égbe szegényke szűzen, nem érezte az ölelés gyönyörét, a beléje hatoló kemény férfitestet. Mindig csak harcolt, bírái előtt is, börtönében, templomban, csatatéren, csak akkor adta meg magát, mikor a máglya parázna tüze átölelte testét.