7. [Vezetőm megfogott]
Vezetőm megfogott. – Állj, ne menj tovább, |
nézd, ott jön az a menet – mondta és |
ágyúgolyóktól felszaggatott |
|
és folyómenti rakpartra és |
nyírfákkal ritkásan benőtt domboldalra, |
|
bokros tundrára, sziklák tövébe, |
vasútvonal épülő töltésére, |
bányafolyosó mélyére, tocsogós |
|
mocsárra, szürke sivatagra, hegyre, |
s mutatta, hogy jönnek hosszú sorok |
emberekből, hadifoglyokból, |
|
kivetettekből, öregekből, karjukon |
gyermeket cipelő néma asszonyokból, |
káromkodó és megtört férfiakból, |
|
menetek jönnek pusztákon, dombokon, |
vízparton, utcákon, tereken, házak közt, |
és bezárulnak a kapuk, ablakok, s az anyák |
|
– Ne nézz oda – mondják gyermekeiknek. |
|
|
|