4. [Kiáltást hallottam]

Kiáltást hallottam. – Áruló! – ordították géppisztolyos egyenruhások – golyót sem érdemel. S kötél repült a fára, megfeszült a test, ahogy magasba vonták, s rugdalózott egyiknek barna csizmás másiknak zokniba bújtatott lába, mert róla értékes cipőjét lehúzták. Lógtak a testek villanyoszlopról, bitóról, lógtak egyenként és egymás mellett sorban, szemükben semmibe meredő förtelmes félelem, átizzadt ingek, csorgó vizelet a nadrágokon, a kezük hátrakötve, alattuk hóhérjaik. Fényképész kattintja rájuk gépét s vigyorognak. Mások bottal és ernyővel verik a megöltet. Odébb ügyészek és kirendelt bírák nézik az ítéletet végrehajtó önkéntest, az udvar tócsáit, a börtön falát, s a kivégzett csuklyába bújtatott fejét.