3. [– Vállaltam vezetésed]

– Vállaltam vezetésed – mondta, míg a hídon át mentünk fényfoltok és árnyak között, – úgy rendeltetett, hogy én segítselek látni s érteni mindazt, ami volt, van és lesz, míg állat marad az emberi állat. Hiheted azt, hogy látod, amit itt látsz, s hiheted, hogy gondolod csupán, mert bor sugallja látomásodat és kábult idegeid játéka ez a világ, a kivégzettek világa, túlvilága, viaszból készült panoptikuma, s a kiáltások csak hangszalagok. De nézd, az ott a börtön, Szókratész börtöne, körötte síró barátai és őrei, ő meg mutatja nékik a bátor bölcset, nagy színész volt az öreg, de az utolsó pillanat görcse rossz volt, még élni akart, s bosszút kívánt. Ki is végezték később megfizetett és ostoba vádlóit, őket, akik most ott állnak mellette.