13. [A gyenge és erős]

A gyenge és erős félékeny és a hős meghal egyaránt. Légy hazug, vagy igaz, végsorsod ugyanaz, csak a sírba ránt. Hiába az ó-hit, vagy hogy jó hajóid futnak tengeren, titkos bankbetétek nem mentik meg élted, ha a sír üzen. Az ENSZ főtitkárság, az angol királyság ezer cifra rongy, földalatti bunkert, tengerparti Hiltont a halál leront. Utcasarkon koldus légy, vagy boldogan dús, akár Dárius, intesz, s kontinensek népe belereszket, velük egyre jutsz. Verekszel a fronton, whiskyt iszol London kiskocsmáiban? Mindnek egy a vége: bonthatatlan béke, csak föld terhe nyom. Erőd lehet oly nagy, hogy magad halál vagy, s elvágsz életet, mint viharban rossz fák, pislákoló gyertyák, pusztul életed. Északsarki hóban, lakkos autóban a szívedbe lő, semmitől sem retten, ez kivédhetetlen összeesküvő. Könyvek csöndje sem véd, se gyógytár, se mellvéd, áttör ércfalat, árnyékban és fényben, védők gyűrűjében puskavégre kap. Mi lesz tetteidből, és szeretteidből? Rothadás, hamu. Babilon halom lett, Pompéji is rom lett s Herculaneum. Időt nyerhetsz, nem nyersz életet, a versenyt csak ő nyerheti. Hiszed: menekültél… S közben ő a rétnél kaszáját feni. Kisfaludy meghalt, Csokonai meghalt, meghalt Bajza, Fáy, Virág sem támad föl, meghalt s nem lázad Vör- ösmarty Mihály. Most még óraszámra táncol muzsikámra, melyet kopogok kopott írógépen, de ha eljön értem, majd én táncolok.