10. [G. Ágnes, a DM-Művek]

G. Ágnes, a DM-Művek klubvezetője, piros pulóverét, táncoló, szép mellét tolta előre, így lépett vidáman be a Kultúrházba, ahol Mari nénit zokogva találta. Sírt az öreg kóró, csorogtak a könnyek arca barázdáin. – Mi baj, Mari néni? – kérdezte G. Ágnes. – Talán megbántották megint garázdáink? Vagy a huligánok megint szemeteltek? Mondja csak meg szépen. – Meghalt – hüppögte a néne és a söprő megállt a kezében. – Meghalt? De ki halt meg?! Nyögje már ki, néni, mondja csak ki, bátran! – Hát a Vörösmarty. Ma reggel olvastam a Népszabadságban. – Őt siratja? – Őt én… – Akkor ne sirassa, söpörjön nyugodtan, hiszen Vörösmarty költő volt s a költő tudjuk, halhatatlan. – Köszönöm, bogárkám… – sóhajtott a néni, – jótettért cserébe három kívánságod, bármi is legyen az, megy teljesedésbe… Így is lett. G. Ágnes azóta férjhez ment, hűséges a férje. Majdnem kétmillió forint volt a lottón jogos nyereménye. Boldog is, derűs is, fiatalos mindig, jó az egészsége. Mari néni pedig nem söpör a klubban. Tiszta otthonában unokákat ringat. Lejár a Közértbe, vásárol, mosolyog, kapja a nyugdíjat.