2. [Csiklandozta meztelen]

Csiklandozta meztelen bőrét a kutyák érdes nyelve, ahogy nyalták izmos testéről az alvadó vért, fürdött volna inkább patak habjában, források hideg vizében, de itt, ezen a termékeny, zsíros síkságon nem volt egy csöpp víz, még szomját oltani sem, hát hagyta, de mert munkába kellett fognia, vágott éles késével a lefejezett dögből és nagy, nyers húsokat dobott a kutyáknak, még a vesét és szívet is, és maga is beleharapott a gőzölgő májba, s lenyelt néhány kesernyés falatot, de – munkára! – gondolta, a mészárlás megvolt, itt az ideje a vetésnek, hisz ott feküdt előtte csábítóan a szűzies talaj, megmunkálásra várt és befogadásra, markolta hát nagy, súlyos ekéjét, hogy belevágja, csettintett kancájának, s húzni kezdett a ló, hasadt a föld tartózkodóan és mégis lágyan omolva, hangtalanul nyílt szét, tetszett néki a férfias erő, ahogy mélyre hatolt belé, ő meg nyomta ekéje szarvát, s nézte lova léptét, riszáló combjait, s izzó vágy fogta el, asszonya hívó mozgása, gömbölyű teste járt az eszében, s elhomályosult tudatával észre sem vette, hogy háta mögött fegyveres óriások bújnak sorban elő a barázdákba dobált sárkányfogakból.