1. [Hétköznap állt]
| Hétköznap állt előttem, gyászos tizenkét óra, |
| hogy pénzt kell még szereznem vízre, kenyérre, sóra, |
| s nem a szabadság és a jog. |
|
| Üresre hűlt a térség, néhány kóró meredten |
| hevert a homokon s várta, hogy ősi rendben |
|
| A semmibe fúlt mindent váratlanul a mennynek |
| nem hallható a fülnek, láthatatlan a szemnek, |
|
| elmém és belerévült, mintha valóban angyalt |
| látna a túlvilág kapuinál, |
| ki így szól: Kezdj el sírni, sírni, sírni, mert meghalt |
|
|
|