A hulldogáló hó balladája
| A kukoricaföldeket betakarja a hó, |
| ledőlt fák barna ágbogát betakarja a hó, |
| betakarja a lassú hó a leándert s az éveket, |
| betakar mindent, ami volt, s mindent, ami jöhet. |
|
| Mindent, téged is, engem is, s kis játékaimat, |
| s azt is, hogy odaadod-e, vagy nem adod magad, |
| fontoskodó hazug szavad s a verseimbe fagyó |
| szerelmet, halált, életet, mindent befed a hó. |
|
| Farkas-dühömet, suhogó vén-holló röptömet, |
| vonitást, poklot, megváltást a lassú hó befed, |
| s minden istent és minden földreszállt istenfiát, |
| minden latrot és Pilátust és minden Máriát. |
|
|
|