Melegszik
Megjön délről a szél, akár egy minisztériumi |
ellenőrzés, váratlanul és gyorsan, |
száguldó kocsikon, felkészülten és komoran |
barátság, közös vadászat, üdvözlő mosoly, |
vállveregetés, meleg kézfogás, hogy vagy, |
öreg harcos, miért nem jártatok nálunk ezer éve, |
remélem, hogy a kedves feleséged… |
hiába minden, hiába hozza Icuka a konyakot, |
a kávét, hiába a letisztázott kimutatások, |
a piros grafikonok, a szőnyegek és függönyök |
mert megjött délről a szél, |
és fejfájást hozott, baráttalan magányosságot, |
futó meleget, mindent felbolygató kotorászást. |
Itt nyúlkál a szél, ráfúj a szép |
fehér hótakaróra, s hiába minden, olvad a |
lepel, előbukkannak a fekete bűnök, kiderül a csalás, |
szélhámosság, sikkasztás, lopás, |
gödrök, összetákolt épületek, rozoga tetők, |
s minden, amit eddig ravaszul rejtett a vastag |
hótakaró, s minden, amit szépnek álcáztak |
és igaznak és tisztának és harmonikusnak, |
hazudtak a lágy és hideg pelyhek, s most elő- |
bújik a szemétdomb, a kutyaszar, a hányás, |
gőzöl a trágya, leprás a vakolat, rothad a |
bűzös avar, mintha a történelem rothadna |
maga, kiderül, hogy mocskos a falu és aljas |
a város, hogy a kölcsönzött tisztaság alatt |
a bűz, a bűn, a hazugság lapult, |
délről a szél, hozta a fejfájást, vitte |
jaj, mi lesz szegény gyerekekkel? |
|
|