Északi út
Hát hó volt csak, és jég, és hideg szél, |
és csak varjak voltak, és csak farkasok? |
Csak kezünket dörzsöltük s egymást leheltük, |
|
És azok az elmaradt társak csak kupacok |
a síkság fehér útja mentén, arra mögöttünk? |
És csak kékült szájak és fagyott körmök |
és üveggolyó szemek voltak? |
|
Hát a jelek sehova sem visznek és sehol sátor, |
vagy kunyhó, szállás, menedék, sehol meleg korty? |
És azok az árnyak, azok a lovas árnyak a ködben, |
lázálmok voltak, vagy ostoros kíséret? |
|
Hát a hangok, az ígéretek, az elhaló csengő, |
a távoli ének? Mi volt? Mi volt? Hát alattunk |
nem volt más, csak pattogó jég és a mélyben |
az örök, lusta és feneketlen sós víz? |
|
|
|