A nehézkedés törvénye

Felemelek egy göröngyöt és látom, hogy fekete a mikroorganizmusok millióitól; belevágott kapától lukacsos, nedves és porhanyó – fekszik a tenyeremen, nagy, fekete bogár, – érintette már a tenyeremet piros asszonyi száj, – emberi mértékkel mérve nincs a göröngynek emlékezete, – repülj – kiáltom, eldobhatatlan, mint a száj emléke, ott marad, mint a bicskaszúrás nyoma, – fekete és porhanyó, – a téli mezők pasztellszíneit festők találják ki palettán és vásznon, – felhajítom az égbe, – repülj! – kiáltom, nem repül, még az akácfa tetejéig sem, – lehull és szétporlik, mint tested és lelked emléke, mint önérzetes szerelmed emléke, lehull és szétporlik. 1968