Őszi bogarak
Mikor először, első ősszel |
ősszel, éjszaka, első ősszel, |
azt mondtam, ez már minden ősszel |
így lesz, ez törvény, berepülnek |
|
öngyilkos, sárga bogarak, |
koppant fejük a lámpaburán, |
tudtam, így lesz már minden ősszel, |
a hideg, sötét éjszakából |
megjönnek majd a bogarak, |
otthagynak bokrot, fát, falombot, |
|
Sötét az éj, hideg az éj, |
a domb mögött a farkasok, |
erdő szélén, fák árnyékában, |
mély árnyékban a farkasok |
se hold, se csillag nincs az égen, |
megborzongva húzom magamra |
pokrócomat, hát ez a törvény, |
hideg, sötétség, farkasok. |
|
Nem aprít tüzelőt, boglyákba |
nem rakja télire az erkölcs, |
padlásra nem visz föl az erkölcs, |
nem varr bundát, nem sző meleg |
takarót, hogy ne fázz, az erkölcs, |
nem gyűjt a mezőn gyógyfüvet, |
nem nézi a naptárt az erkölcs, |
csak hallgat és magába néz, |
az őszi éjbe néz az erkölcs, |
hallgatja, hogy a domb mögött |
mély árnyékban a farkasok. |
|
|
|