Őszi bogarak

Mikor először, első ősszel
berepültek a bogarak,
berepültek az ablakon
nagyfejű, sárga bogarak,
berepültek az éjszakából
lámpán koppanó bogarak,
ősszel, éjszaka, első ősszel,
öngyilkos sárga bogarak,
azt mondtam, ez már minden ősszel
így lesz, ez törvény, berepülnek
minden ősszel a bogarak.
És amikor második ősszel
berepültek a bogarak,
berepültek az éjszakából
öngyilkos, sárga bogarak,
koppant fejük a lámpaburán,
második őszön, éjszaka,
tudtam, így lesz már minden ősszel,
a hideg, sötét éjszakából
megjönnek majd a bogarak,
otthagynak bokrot, fát, falombot,
kopogtatnak a bogarak.
Sötét az éj, hideg az éj,
a domb mögött a farkasok,
erdő szélén, fák árnyékában,
mély árnyékban a farkasok
üvöltenek a hűvös éjben
éhesen, árnyék farkasok,
se hold, se csillag nincs az égen,
vonyítanak a farkasok,
megborzongva húzom magamra
pokrócomat, hát ez a törvény,
hideg, sötétség, farkasok.
Nem aprít tüzelőt, boglyákba
nem rakja télire az erkölcs,
nem szüretel almát, diót
padlásra nem visz föl az erkölcs,
nem varr bundát, nem sző meleg
takarót, hogy ne fázz, az erkölcs,
nem gyűjt a mezőn gyógyfüvet,
nem nézi a naptárt az erkölcs,
csak hallgat és magába néz,
az őszi éjbe néz az erkölcs,
hallgatja, hogy a domb mögött
üvöltenek a hideg éjben,
mély árnyékban a farkasok.

1968

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]