Mielőtt
| Mielőtt kidobnálak, te, lyukas fazék, |
| a szemétre, te, rozsdarágta bádog, |
| pattogzott zománcú, himlőhelyes edény, |
| jó szolgálatban eltelt éveid után, |
| hadd forgassalak meg még egyszer a kezemben. |
|
| Hadd nézzelek még, s gondoljak étvágyas |
| mosollyal merengve itt, a hideg konyhán, |
| az egykor belőled párolgó derűs és fűszeres |
| gőzökre, levesek ifjító szagára, |
| szemet csillogtató erős illatokra. |
|
| Hol vannak azok már? Elszálltak az álmok, |
| s oly útra kerülsz most, mit a társadalom |
| megszabott, szervezett, a hozzád hasonló |
| hasznavehetetlen kidobott vackoknak |
| a szemétvödörtől a külvárosi sírig. |
|
| Nézlek, lyukas fazék… Festenék szívesen |
| cintányér nagyságú, fényesarcú Napot, |
| én is, akár Horác, a bőgő egekre, |
| s tűzoltózenekar élén könnyű pálcát |
| mozgatnék fel s alá víg ütemre én is, |
|
| de gondolataim, lásd, visszatartanak, |
| nem kiáltok, a sors, mondom, igen, a sors, |
| ülök elmerengve, itt, a hideg konyhán |
| forgatok egy üres fazekat kezemben, |
| s kimondom azt, amit kimondani nem kell. |
|
|
|