Eső Ravennában
az éjszakából, mint sűrű, fekete haj, |
zokognak a levelek ablakom előtt, |
mint sűrű, fekete haj, az eső |
az éjszakából hirtelen kinőtt. |
|
Nincsen, kinek elmondanám |
villámlik néha, megvilágosul, |
pislákolnak az utcai lámpák, |
|
Kiállok az ablak történelmi keretébe, |
Ravenna nyugodtan aluszik, |
vörös imbrex-cserepű házak, |
fekete, arany, kék, piros, |
császárkori merev mozaik. |
|
Mit kezdjek veled, Város? |
Fülledt a múltad és aranyos… |
Tetőfedők és császárok ideje. |
A száműzött áll az ablak keretében |
s kérdi: – Hogyan kerültem ide? |
|
Az élet, mint a virágpor a szélben |
repül, és az esőben elázik. |
tetőit, hólyagos kupoláit. |
Játék, nagy játék. Véres, aranyszín, |
Az ablak előtt sírnak a levelek, |
|
|
|