Püthagorasz halála
| A kráter szélén, egy forró kövön megtalálták a Mester papucsát. |
| Vörösen ragyognak itt a szőlőfürtök, gránátkőből faragottan. |
| Számok rendje volna a világ, horgasan összekapcsolódó jeleké? |
| Szülőanyánk, a Tűz, magasra lobban. |
|
| Egyik kőben, zuhantában megkapaszkodott a Mester, körme leszakadt. |
| Áldozat kell, fémes ordítás, hogy a hívő hívők együtt maradjanak? |
| Bömbölő igazság voltál, igazság jelképe voltál, te Hegy, s most csak |
| kazánból kiömlött, kihűlt, szürke salak? |
|
| Pogány, dölyfös és hitetlen pogány vagyok, biggyesztett szájú kétkedő. |
| Lejárt az áldozatok ideje, bor buggyanjon vörös fürtökből prés alatt. |
| Kinek istene ma a Tűz? Igyunk. A részegek asztalra borulva nevessenek |
|
Crotone, az Aetnánál, 1962 |
|
|