Urbino harangjai

Három jóképű kőfaragót,
őrangyalostul, mint az olajbogyót,
kisajtolt a hegyomlás, dübörgött s rájuk szakadt,
kongatták egész éjjel értük a harangokat.
A gyorsbeszédű urbinóiak
harangkongással kérték az Urat,
bocsásson meg kegyelmesen,
ha majd ítéletet teszen.
Nem szolgált fel a pincér vacsorát,
megsokasodtak a fekete ruhák,
fátylak, kabátok, s könyörgő körmenet
vonult fáklyákkal, békére bírni az eget.
Mert vétkekkel vagyunk mindnyájan fertezettek,
nehezen bocsátunk meg ellenségeinknek,
akár ők, hárman, – főleg a harmadik,
aki nem is titkolta bujálkodásait.

Urbino, 1962

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]