Urbino harangjai
őrangyalostul, mint az olajbogyót, |
kisajtolt a hegyomlás, dübörgött s rájuk szakadt, |
kongatták egész éjjel értük a harangokat. |
|
harangkongással kérték az Urat, |
bocsásson meg kegyelmesen, |
|
Nem szolgált fel a pincér vacsorát, |
megsokasodtak a fekete ruhák, |
fátylak, kabátok, s könyörgő körmenet |
vonult fáklyákkal, békére bírni az eget. |
|
Mert vétkekkel vagyunk mindnyájan fertezettek, |
nehezen bocsátunk meg ellenségeinknek, |
akár ők, hárman, – főleg a harmadik, |
aki nem is titkolta bujálkodásait. |
|
|
|