Benzinkútnál

Utak.

Kender hosszú áztatott rostjai,

csomókra kötött színes fonalak,

kippuk,

érthetetlen falvak, városok csomói.

Kék-sárga benzinkút,

ESSO,

Fiat és Coca Cola reklám.

Itt megállok.

Elég a gyaloglásból.

Nézgelődöm.

Egyik cigaretta a másik után.

Mellemet vakarom és a hátamat

átizzadt ingem alatt.

Közben egy égi margaréta

szirmait tépegetem.

Ülök a kilométerkövön,

alvó fájdalom az idegeken.

A fehér vászonruhás benzinkutas

már unja üldögélésemet.

Tán ide is baktatna hozzám

gyanakodva,

s megszólítana:

– Akar valamit, signore?

mondja meg,

ha nem,

kotródjon a fenébe. Basta!

De nem jöhet. Jó napja van,

még az isten is benzinre vágyik,

talán azzal fényesítteti

a végítélet harsonáit?

Nem tudom. Ülök álmatagon.

Idegen vagyok, idegen.

S a kék-sárga benzinkút mellett

egy égi margaréta

szirmait tépegetem.

Verona – Autostrada Serenissima, 1962

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]