Hegyi falu
| Ennek már nem jutott semmi, |
| ennek az ártatlan falunak, |
|
| – Nincsen tengerpartunk, signore, |
| nincs egy trecento ecsetvonás! |
| Bár volna három faragott kövünk |
| Csak szegénységünk van, si, signore… |
|
| Utas, azt kívánja a becsület, |
| csodálatosak, szépségesek |
|
| templomokat csipkés kövekből, |
| kecskeszakállas démonokat, |
| arany szenteket és fényt, |
| mely drágakő volt és padlóra hullt, – |
| s mondd, hogy kopár hegyeikhez képest |
|
| Mondd, hogy szebb a faragatlan kő |
| román boltíveknél szebbek a hegyek, – |
|
| Tavasszal jön az olvadás, |
| dübörgő fenyegetéssel teli, – |
| mint a katedrálisok istenei. |
|
| S mikor gazdagnak érzik magukat, |
| mert büszkeség s hit tölti lelküket, – |
| megszépült szegénységüket. |
|
|
|