Tücsök
| Mikor a villamos távol elhallgatott, |
| mikor a zenészek becsomagolták a dobot, |
| mikor a táncosok fáradtan hazatértek, |
| mikorra visszhangja is elhalt már a zenének, |
|
| mikor a megnyomott fűszál felegyenesedett, |
| és csillagpókok szőtték hálóba az eget, |
| mikor a szél sem moccant s rejtekébe akár |
| fáradt pilóta szállt pihenni a madár, |
|
| mikor a mai napnál közelebb lett a holnap, |
| megszólalt egy tücsök, úgy, mint Anakreónnak, |
| s mint ezer és ezer éve cirpelte énekét, |
| míg forgott körülötte örök útján az ég. |
|
|
|