Ha majdan…

Ha majdan, itt, az ablakom előtt, az iszaphegyen fennakad a Bárka, mert a háborgó vizek visszafutnak az Atlanti- és Csendes-óceánba, és a felhők is széjjelfoszlanak, akár egy nyári zivatar után, s a kétértelmű Nap is felragyog, mint biztatás egy könnyű, kék ruhán, és kopár lesz a táj és hallgatag, és cserepesre pattogzik a sár, és hullák és dögök sem látszanak, és kibújik az első zöld fűszál, – akkor a Bárka Ura s Kapitánya sorra kinyitja a ketreceket, a deszkapallót a földre bocsátja, s a reszketőkre kiált: Menjetek! – és a túlélők hosszú sora éhes seregben az Új Földre kivonul, és köztük lesz a farkas és a bárány, és köztük lesz a héja és a nyúl. 1961